Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Fügedi Erik: Középkori magyar városprivilégiumok = Ungarische Stadtprivilegen im Mittelalter 17-107

fehérvári, a másik a budai. A fehérvárinak nem maradt fenn engedélyező okirata, de biztos, hogy 1275 előtt megtartották,

127 a budainak ugyan van privilégiuma 1287-ből, de lehetséges, hogy már annál korábban, 1255-ben is megvolt, és biztos, hogy 1291-ben megtartották.

128 Az országos vásárok engedélyezése egyébként még a XIV. század első felében is ritka jelenség volt. Sopron 1344-ben, Pozsony ugyancsak 1344-ben, Kassa 1347-ben (egy napon két országos vásár), az erdélyi Beszterce pedig 1353-ban kapott országos vásár tartására kiváltságlevelet.

129 Sűrűbben jelennek meg az ilyen privilégiumok a század második felében, amikor már nemcsak Bártfa és Zsolna,

130 hanem olyan földesúri városok is megszerzik azt, mint amilyen Rakamaz, Galgóc, Lendva vagy Kismarton.

131 A legkorábbi országos vásárt engedélyező oklevél, a budai, arra enged következtetni, hogy ezekre a vásárokra vonatkozólag is érvényesek voltak a fentebb, a hetivásárokról elmondottak. A király 1287-ben megengedte, hogy a budaiak szeptember 8-át követő vasárnap előtt és után egy hétig, tehát 14 napon át „nundinas seu ferias ac congregationem fori annui" tartsanak, amelyen egyedül a budai bírónak van joghatósága és vámszedési joga. A következő, a soproni privilégium (1344) engedélyezi, hogy a városban „semfier singulis annis in festő b. Margarete... congregatio seu nundine et liberum forum annuale celebrentur",

132 A királyi privilégium szóhasználatában itt még bizonyos ingadozás tapasztalható ( a congregatio szó használata), a század második felében a szóhasználat már megállapodottabb. Az oklevelek rendszeresen a nundine seu forum annuale kifejezést használják, más városok vagy egyenesen Buda példájára hivatkoznak, és a vásárt úgy engedélyezik, hogy az a szomszédos vásárokat ne zavarja.

133 A szóhasználatból világos, hogy itt tulajdonképpen a forum liberumnak egy bővített változatával van dolgunk, olyan vásárral, amely nem egy, hanem több napig tart. Ennek bizonyos előzményeit is ismerjük. Az esztergomi érseki város és Torda szombati hetivására is már a megelőző napon délután kezdődött.

134 Iyényegét tekintve az országos vásár is forum liberum — amint azt különben a soproni privilégium hangsúlyozza —, azaz erre is vonatkoznak azok a szabályok, amelyek a XIII. századi hetivásárokon érvényesek voltak. A későbbi gyakorlatban valóban ugyanaz a személy gyakorolta a joghatóságot és ugyanaz szedte a vámot mindkét vásáron. A XII—XIII. században keletkezett hetivásárok jelentősége az árucsere körzeti központjainak kialakulása volt, az országos vásárok a külkereskedelem fellendülését, struktúrájának változását jelzik. A XII. században a külkereskedelem általában egy vékony fogyasztóréteg számára hozott be fényűzési cikkeket. Az ország néhány városa (Esztergom, Fehérvár, Óbuda, Győr és Pest) elegendő volt ahhoz, hogy a külkereskedelemben beáramló árut elossza, a csere lebonyolításához szükséges árut felhalmozza. A XIII. század végén, a XIV. század elején az elosztáshoz már több alkalomra volt szükség, ezt jelentették az országos vásárok. Ezt bizonyítja az is, hogy a XIV. század derekáig a határmenti kereskedelmi központok (Pozsony, Sopron, Kassa, Beszterce) és a nagy centrumok (Buda, Fehérvár) kapták meg az országos vásártartás jogát. A 34