Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)
Nagy István: A manufaktúra-ipar kialakulása Pest-Budán = Razvitie manufakturnoj promyšlennosti v gorodah Pest i Buda 285-342
kielégíteni. 230 A céhes jellegű pesti kereskedelem általában a manufaktúrák termelésével kapcsolatos, a kereskedelemre háruló feladatokat nem akarta, s nem is tudta — kisszerű keretei miatt — ellátni. Ehhez nagy-^ vonalúság, merészebb üzleti szellem kellett volna, ami a céhes kereskedőkből rendszerint hiányzott. A pesti selyemgyártásnak mindazonáltal szüksége volt olyan kereskedőkre, akik gondoskodtak a nyersanyag beszerzéséről, az áru elhelyezéséről, s ezáltal lehetővé tették az üzemek folyamatos működését. Ezt a lehetőséget használta ki s ezt a szükségletet ismerte fel Mandl Dávid óbudai kereskedő. Mivel II. József a zsidóknak megengedte, hogy a városokban letelepedjenek, ott házat vásároljanak és kereskedhessenek, Mandl 1786-ban arra kért engedélyt a helytartótanácstól, hogy Pesten letelepedhessék és ott selyemkereskedést nyithasson. Mandl kérelmét a pesti selyemgyárosok teljes mértékben támogatták. Mandl folyamodványával kapcsolatos nyilatkozatuk élesen rávilágít a kereskedelemre váró feladatokra. Pesten ugyanis nem volt olyan kereskedő, aki a manufaktúrákat különféle színű selyemfonallal ellátta volna, csupán az óbudai Mandl rendelkezett kellő mennyiségben ilyen fonállal. Mandl ígéretet tett arra, hogy selymét Pesten fogja festetni, ami az eddig nélkülözött selyemfestőműhely felállítására is lehetőséget nyújtott. (A Valero-testvérek ezzel kapcsolatban hajlandóságot is mutattak egy festőműhely felállítására.) Mandl ezenkívül vállalkozott arra is, hogy a kész selyemárukat átvegye s az átvett árukért kétharmad részben selyemmel fizessen, s ezzel az üzemek anyagellátását megkönnyítse. A pesti kereskedőtestület természetesen a kérelem elutasítása mellett foglalt állást. Arra hivatkozott, hogy Pesten sok a kereskedő, Mandl a mesterséget nem tanulta ki szabályszerűen (azaz nem volt felszabadult céhbeli kereskedő), s hogy a zsidókkal szembeni tolerancia nem alkalmazható a keresztény kereskedők rovására. A helytartótanács a selyemgyártás fellendítése érdekében Mandlhak 1787-ben mégis engedélyt adott arra, hogy Pesten belföldi selyemfonal eladására üzletet nyithasson. 231 Bár az engedély csak a fonott selyemmel való kereskedésre vonatkozott, Mandl működését mindenféle selyemcikkel való kereskedésre kiterjesztette. így valóban a pesti selyemgyárosok, elsősorban a Valerotestvérek szállítója és áruátvevője lett. A Valero-testvérektől pl. 1788— 89-ben 2125 Ft értékű árut vett át, 232 1794-ben különféle árukért 1158 Ft-tal tartozott nekik. 233 Az óbudai Beywinkler Józsefnek Mandl 100 Ft értékű orsói és tráma selymet igért negyedévi hitelre, s egyben Ígéretet tett hasonló feltételek mellett további selyem hitelezésére. 234 Mandl a selyemárukon kívül egyéb szövetfélékkel, gyapjúval is kereskedett, amikor 1797-ben árukészletét hatóságilag leltározták, sok mindenfélét találtak raktáraiban. 235 Széleskörű kereskedelmi kapcsolatai voltak, elsősorban Béccsel. 236 A pesti kereskedőtestület azonban nem nézte tétlenül Mandl működését. Azzal az indokkal, hogy fonott selymen kívül egyéb áru kereskedésével is foglalkozott, 1789-ben őt a helytartótanácsnak feljelentette, 327
