Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)
Nagy István: A manufaktúra-ipar kialakulása Pest-Budán = Razvitie manufakturnoj promyšlennosti v gorodah Pest i Buda 285-342
mesterek számának felesleges szaporítására hivatkozott. Ilyen esetben a város a helytartótanács és az uralkodó intencióival is szembekerült. A helytartótanács pl. 1784-ben körrendeletben hívta föl a városokat, hogy az ipar fejlesztése céljából a selyem- és posztószövő mestereknek ingyen adjanak polgár- és mesterjogot. Pest városa azt válaszolta, hogy erre nincs szükség, mert mesteremberekben nincs hiány. 218 Duschl János bécsi paszománykötőnek nem sikerült 1785-ben Pesten manufaktúrát alapítani, mert a városi tanács 2 paszománykötő mester érdekében — akik a tanács szerint az igényeket jól ellátták — Duschl vállalkozása ellen foglalt állást. 219 A budai bognármesterek 1792-ben a mesterek túl nagy száma, a kontárok elszaporodása miatt emeltek panaszt, s felhozták, hogy a bognároknak, a patkolókovácsoknak y nagy kárt okoz a Müller-féle kocsifabrika. 220 Voltak persze olyan hangok is, amelyek arra mutatnak, hogy a városi magisztrátus vagy annak egyes tagjai (pl. Hülff, pesti tanácsnok» majd bíró) felismerték a manufaktúrák jelentőségét a város fejlődése szempontjából. Az említett gyárösszeírások kapcsán pl. a városi tanács általában javasolta az életrevalóbb selyemmanufaktúrák támogatását. A vállalkozások tényleges támogatására azonban a maga részéről nem volt hajlandó. A Valero-testvérek kérelmét az adó- és hídvámmentességért, ingyen telekért első fokon a városi magisztrátus utasította el, 221 s a város véleményét hagyta jóvá az uralkodó. Kuny Domokos sem kapott hídvámmentességet, illetve 50 Ft segélyt elsősorban a budai magisztrátus elutasító magatartása miatt. Az üzemek leírásánál láttuk, hogy több vállalkozó fordult segítségért a városokhoz (pl. Schmidt Ignác bőrgyártó kérelme a pesti rondella átengedéséért, Reisl Sixtus borkőgyáros telekkérelme Budától 222 ), Pest és Buda vezetői azonban a manufaktúrák érdekében semmilyen áldozatra sem voltak hajlandók. Óbudánál a városi tanács állásfoglalása nem volt mérvadó, mert itt inkább a kamarai jószágfelügyelő akarata érvényesült, akit pedig felsőbb helyről utasítottak az óbudai manufaktúrák segítésére. A kormányhatóságok (elsősorban a helytartótanács) a városi magisztrátust csak felhívták, de nem kötelezték a manufaktúrák támogatására. A tényleges támogatás megadása a városi önkormányzaton múlott. A magisztrátus magatartásától függetlenül a városi gazdálkodás továbbra sem nyújtott lehetőséget arra, hogy ipari vállalkozásokat a város pénzéből létesítsenek vagy támogassanak. Buda és Pest jövedelmeit a II. József által bevezetett költséges közigazgatás, a városrendezés kiadásai, háborús terhek nyelték el. Pest városa pénzszűkében újsághirdetés révén akart 1789-ben 2000 Ft-os kölcsönre szert tenni. 22 * A manufaktúrák és a hazai tőke kapcsolatai Az egyes üzemek leírásánál rámutattunk arra, hogy az alapításhoz szükséges tőke általában honnan származott. Meg kell még azt is világítani, hogy a manufaktúrák működésük alatt honnan fedezték pénz-, illetve hitelszükségletüket, mennyiben támaszkodtak ilyen téren a há325
