Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Nagy István: A manufaktúra-ipar kialakulása Pest-Budán = Razvitie manufakturnoj promyšlennosti v gorodah Pest i Buda 285-342

ugyanis az egyik Valero-fiú Felzogerrel együtt 1760 után Bécsben vezette be a selyemfátyol gyártását. A bécsi gyárosok versenye, vagy pedig az üzlet ki nem elégítő volta késztette a Bécsben működő egyik Valerót arra, hogy kihasználva a Pesten kínálkozó lehetőséget, testvérével együtt szülővárosában alapítson üzemet. A Terézvárosban (a mai Kürt utcában) megvettek egy üres telket, azt eperfával ültették be, s a telken gyárépületet emeltek. A gyár mindössze hét szövőszékkel kezdte el működését a határőrvidékről és Szlavóniából való nyersanyaggal.

59 Az alapításhoz szükséges tőke és vagyon eredetére vonatkozóan a Valero-család esetében nincsenek biztos adataink. Valószínű, hogy a család már Spanyolországból hozott magával bizonyos vagyont, s a bécsi működés is jövedelmezhetett valamit. Azonban az nem kétséges, hogy a meginduláshoz szükséges tőke nem hazai eredetű s nem is kereskedelmi tőke. MesterségbeH tudását a két Valero szintén külföldön tökéletesítette, s erre az 1801. évi nemességet kérő folyamodványukban utalnak is.

60 Mindenesetre a két Valero a vállalkozáshoz az akkori viszonyok között aránylag komoly tőkével rendelkezett. Szakmai tudásuk, üzleti szervezőkészségük is kiváló volt. Erre mutat a manufaktúráról szóló első jelentés, amelyet a városi tanács 1781-ben küldött a helytartótanácshoz. A pesti tanács 1781. szeptember 29-én azt jelentette, hogy Pest egyetlen fabrikája a Valero-féle selyemfátyolgyár, amelyet Valero István és Tamás Ott Annával társulva birtokol, s amely áruit „bolognai módra" készíti el. A gyár évente 1000 font 7500 Ft értékű nyersanyagból (selyemfonal) 800 göngyöleg selymet gyártott 20 000 Ft értékben. A manufaktúra 92 személyt alkalmazott, mégpedig 12 külföldi, 20 hazai segédet és 60 hazai tanulót. Az üzem továbbfejlesztésére a Valero-testvérek nyersanyagot kértek hitelbe a kincstártól, a gyárban tanuló gyerekek részére állami segélyt, legényeik részére pedig különféle kedvezményeket igényeltek. A városi tanács véleménye az volt, hogy a gyár saját erejéből állt talpra, jövője van, tehát támogatásra érdemes.

61 Az 1785. évi gyárkimutatás szerint a manufaktúra már jóval túlhaladta az 1781. évi méreteket. Emelkedett a szövőszékek és orsók száma, beruházásokat eszközöltek, építkezések folytak. A nyersanyagszükséglet 1785-ben már 2000 font, a termelés mennyisége 217 606 rőf áru 40 500 Ft értékben. A gyártáshoz szükséges fonatlan selymet, kénsavat, gubacsot a helyi piac biztosította, gumit és papírt azonban Bécsből kellett beszerezni. Az árut Pesten és Debrecenben adták el. A munkások létszáma 150-re nőtt, ebből 35 külföldi segéd, 35 külföldi inas és 80 belföldi napszámos volt.

62 Egy másik, 1785 végéről való ismertetés szerint a manufaktúra 71 szövőszékkel dolgozott, s évi 44 304 Ft értékű árut termelt, ebből azonban csak 30 000 Ft értékű fogyott el, 14—15 000 Ft értékű raktáron maradt.

63 Az 1787. január 13-i gyárkimutatás további fejlődésről tanúskodik, Az üzem neve ekkor már krepp-, flór-, bársony- és tafotagyár, tehát a selyemfátyol (flór) gyártásáról egyéb selyemcikkek készítésére is rátértek. A feldolgozott nyersanyag: 2000 font fonatlan selyem, 1000 font fonott selyem, 1000 font gumi és 285 Ft értékű festékanyag, csomagolási 300