Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)
Nagy István: A manufaktúra-ipar kialakulása Pest-Budán = Razvitie manufakturnoj promyšlennosti v gorodah Pest i Buda 285-342
•évi ipari kimutatásból, amely szerint Pest egyetlen harisnyakészítője a céhes kereteket túllépő mennyiségben gyártott férfi és női harisnyát, kesztyűt, nyakravaló kendőt és gyapjúkendőt. 36 Bz a harisnyakészítő csak Okenfusz lehetett (a pesti polgárkönyv más harisnyakészítőről nem tesz említést), akiről a budai tanács is elmondta, hogy notórius kontárokkal, tehát céhenkívüli munkásokkal dolgoztatott. 37 Okenfuszt a városi iratok nem nevezik sem Verlegernek, sem manufaktúra-tulajdonosnak, ő magamagát sem nevezi annak. A, fenti adatokból azonban világos, hogy ebben az esetben a manufaktúra kialakulását közvetlenül megelőző, kereskedő vállalkozó által összefogott tőkés jellegű kooperációról van szó. Okenfusz vállalkozása 1780 után megszűnt, a források hallgatnak róla. Amint látható, Pesten az egyes üzemek alapítási kísérleteinél a polgári kezdeményezések több szerepet játszottak, mint Budán. Bz a tény már ebben az időben Pesten az ipari fejlődés nagyobb lehetőségeire mutat rá. A harmadik városban, Óbudán, bár az gazdaságilag Pestnél és Budánál jóval fejletlenebb mezőváros volt csak, szintén találkozunk manufaktúrák létesítését célzó kísérletekkel. Bzeket több körülmény elősegítette. Óbuda 1766 óta kamarai uradalom volt (az Óbuda—visegrádi koronauradalom központja), 38 s mint kamarai birtok állami manufaktúrák kísérleti telepévé vált. A zsidók letelepedését Óbudán megengedték, ott kereskedhettek, s ez kedvezően befolyásolta a kereskedői tőkének Óbudán való összpontosítását. Az Óbudán levő katonai ruházati felszerelési bizottság (Montour-Commissio) szintén ösztönzőleg hatott pl. a szövőipar fejlődésére. A katonaság ellátásából adódó s a helytartótanács által is többször figyelembe ajánlott lehetőséget használta ki Koppel Jeremiás óbudai posztókereskedő (egyébként kamarai védett zsidó), aki 1778-ban Budaújlakon posztófabrikát létesített, amelyet egy év múlva, valószínűleg a budai tanács nyomására, óbudai házába helyezett át. Itt működött a továbbiakban az óbudai kamarai jószágigazgató engedelmével és a katonaság támogatása mellett. Koppel tehát a manufakturista tipikus egykorú képviselője, aki a kereskedésből származó tőkéjét fektette bele fabrikájába. Koppel csak a katonaságnak dolgozott, áruját Pestre, a rokkantak házába továbbította. Itt székelt ugyanis a katonai rokkantházakban létesített fabrikák igazgatója, s ő küldte tovább az árut az ausztriai katonai felszerelési bizottsághoz. (Bbből az adatból látható, hogy Magyarországon több rokkantházban volt fabrika.) Koppel elég jó posztót és pokrócot készített, elég olcsó áron, a katonaság meg is volt vele elégedve. Annál nagyobb ellenszenvvel nézték működését a pesti és budai posztószövő céhek. Felpanaszolták, hogy Koppel működése sérti a pesti és budai posztósok kiváltságait. Koppel katolikus mesterlegényekkel dolgoztatott, akik — a céhek szerint — nála istentelenekké válnak, s emiatt a szentségek felvétele nélkül, barmok módjára pusztulnak majd el. Az óbudai uradalmi prefektus nem osztotta a céhek véleményét, s a Koppel-féle manufaktúra működését, mivel az csak a katonaságnak dolgozott, a polgári posztószövőkre nézve nem minősítette károsnak. A hely2 95
