Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Tóth Andrásné Polónyi Nóra: Műszaki munkálatok Pest városában a XVIII. században = Wasserbauten und andere öffentliche Arbeiten der Stadt Pest im 18. Jahrhundert 241-283

épült a Rákos patak felé, amely talán a Váci töltés egy részlete volt. A Hatvani kaputól Kerepesig nyúló, illetőleg más irányban a várost körülölelő, 1771-ben kiépített határárok (linea) körüli töltések létesítéséről, illetve javításáról már e jelentésekből tudomásunk van. Kzek a gátmunkálatok már nagyobb arányúak voltak: az egyiknek hossza 491 öl, a másiké 3545 öl volt. S ha figyelembe vesszük, hogy szélességük általában 5 öl (tehát közel 10 méter) volt, el kell ismernünk, hogy tekintélyes műszaki munkálattal állunk szemben.

69 A töltések építési módját illetően azonban már nem nyilatkozhatunk elismeréssel. Az említett nagy árvizek szomorú eseményei alátámasztják azon korabeli megállapításokat, amelyek lesújtó véleményt mondanak ezekről a munkálatokról. Győry Sándor 1835-ben megjelent, „A Duna regulázásáról" c. tanulmányában hasonlóképpen nyilatkozik kora szabályozási munkálatairól: „. . . a töltések körül is tetemes hibák estek. Ugyan is, mivel a mint már érintettem, a vízágynak rendbehozására kevés gond fordítatván a maga romlott állapotjában megmaradt meder mellett, a rendetlenségekre s a víz nagyobb vagy kisebb megtámadó erejére nem ügyelve, mindenütt egyenlő ellentálható erővel húzattak; másutt... a partoktól felette messzire tétetvén gyakran alacsony helyekre estek ... gyakran mocsáros seppedékes földre alapítattak . . . gyakran a töltés aljának a fenék-földdel szoros egyesületére is ügyelet nem volt ... az ezen s több efféle tetemes hibákkal készült töltéseknek szükségképen minél hamarabb vég romlásra kelle jutniok."

70 A fent előadottakon kívül azonban általában a XVIII. századi szabályozási munkálatok legfőbb hibáját azok rendszertelenségében kell látnunk. Fent idézett értekezésében Győry is erre a következtetésre jutott, amikor megállapította, hogy az eddig végbement vízépítési munkálatok előre átgondolt, átfogó terv nélkül, ötletszerűen jöttek létre. A legtöbbször akkor, amikor a sürgető veszedelem miatt gyors segítségre volt szükség. Ilyenkor azután csak az segített, ha a munkálatok elvégzését — véletlenül ! —- hidrotechnikai és matematikai ismeretekhen jártas egyénekre bízták. Általában, sajnos, nem ez volt a helyzet : a legteljesebb hozzá nem értés mutatkozott az egész fontos munkaterületen. A Duna mentén a víztől-jégtől megtépázott sarkantyúk, elrontott töltések nyomai tanúskodnak a meggondolatlanul megkezdett, rosszul intézett munkák sikertelenségéről.

71 Mondhatnánk, hogy Győry Sándor talán túlságosan sötét színekkel ecseteli a helyzetet, hiszen a XIX. század elején már volt a vízmérnöki tudományban bizonyos előrehaladás:

72 azonban az általa festett pesszimista kép részben igazolást nyer akkor, ha a XVIII. század végi nagy árvizeket követő szabályozások körülményeit vizsgáljuk. A század első felében pusztító nagy árvizek — 1712 és 1732-ben — után a század második felében 1775-ben tört a városra újból igen veszedelmes árhullám. lefolyására, a nyomában megszülető műszaki intézkedésekre vonatkozóan azonban csak gyér adatok állanak rendelkezésre.

73 Joggal feltételezhetjük azonban, hogy közvetlenül a veszély 255