Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)
Tóth Andrásné Polónyi Nóra: Műszaki munkálatok Pest városában a XVIII. században = Wasserbauten und andere öffentliche Arbeiten der Stadt Pest im 18. Jahrhundert 241-283
Az egykori Ochsenried (Ökör-dülő) vizes, nádas, kevés rétből, de leginkább homokos legelőkből álló területét helytartótanácsi rendeletre a város már 1755-ben fűzfákkal ültette be. Ennél azonban többre már nem volt gondja, mivel az uralkodó fásítási utasítása — amelynek elsőrendű célja a gazdaságilag hasznosítható területek növelése volt — a város céljainak nem felelt meg. A város legelőszűkében volt, nem szívesen csökkentette a mocsár környékén zöldellő, füves területet, mivel számára ez jelentette a jövedelmezőséget. 47 Csupán az 1780-as években tűzték újra napirendre a kérdést, amikor a helytartótanács a fásítási rendeletet megújította. 48 1781-ben a tó csatornával való szabályozására és fásítandó terület létesítésére vonatkozó tervet dolgoztattak ki, s Hülff Bálint polgármester — aki sok gondot fordított a városszépészet ügyeire — a terv végrehajtásával Stolz János selyemtenyésztési inspektort bízta meg. 49 Ezután már eredményesebben folytak a fásítási munkálatok. A korábban mocsaras, sivár terület a 90-es évekre a gyorsan felnövő akác- és szederültetvények nyomán erdős jelleget öltött. Ások kilátással biztató vállalkozás további folytatását Boráros János polgármester vette kézbe, aki a tanács megbízásából a Városerdőt „mulató és üdülőhellyé" szándékozott kiépíteni a pesti közönség használatára. Boráros valóban nagy lelkesedéssel igyekezett megbízatásának eleget tenni. Viszonylag nagy apparátust, jelentős számú napszámost, kertészeket, munkafelügyelőket alkalmazott a kertépítési és fásítási munkálatokhoz. 50 Azonban a választott polgárság főként az anyagiak terén tanúsított kicsinyeskedéseivel állandóan akadályozta Boráros munkáját. 1798-ban például a már leszállított facsemeték ültetésének napszámbérét vonakodott kiutalni. A választott polgárság állandó akadékoskodása, sőt az anyagiak terén megnyilvánuló személyi bizalmatlanság végül 1799-ben arra indította Borárost, hogy vizsgálatot kérjen maga ellen s egyben kijelentse: a továbbiakat csak akkor vállalja, ha a tanács biztosítja számára a megfelelő anyagi eszközöket. 51 A kiküldött és a munkálatok állásáról, további menetéről jelentés tételére hivatott bizottság tevékenységére azonban már nem volt szükség. A tanács ugyanis letette a gondot vállairól, s az egész Városerdőt bérbe adta Batthyány József hercegprímásnak. A hét pontból álló szerződés, amely a hercegprímásnak és örököseinek — a város tulajdonjogának fenntartásával — 24 évre díjtalanul átengedte a Városerdőt, mindkét szerződő fél jogait és kötelezettségeit pontosan meghatározta. A szerződés értelmében a prímás köteles a Városerdőt a közönség szórakoztatására alkalmas, kellemes és szép hellyé alakítani: ott gazdasági épületeket emelhet, vendégfogadókat építtethet és a bormérés jogát is gyakorolhatja. Ezeket az időközben létesített építményeket a város a 24 év elteltével becsértékben fogja átvenni, az egyéb természetű beruházásokat azonban nem köteles megtéríteni. A szerződés 3. pontjában az utóbbi kikötéssel kapcsolatban csupán említés történik a tervbe vett műszaki munkálatokról (Einrichtung deren Teichen), valamint arról, hogy a kertészeti vonatkozású munkálatok költségeit teljes egészükben a prímás fogja viselni. 52 251
