Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Tóth Andrásné Polónyi Nóra: Műszaki munkálatok Pest városában a XVIII. században = Wasserbauten und andere öffentliche Arbeiten der Stadt Pest im 18. Jahrhundert 241-283

Waczpaur Iyénárd térképén, amelyet a városi tanács kamarai rendeletre 1764-ben készített, világosan szemlélhetjük a pesti határ patakjait és mocsarait.

12 A Rákos patak és körülötte kisebb-nagyobb távolságban levő mocsarak, mint a fent már említett Csikós tó (itt Horgas tó) a mai Béke út környékén, a palotai határ felé, a Kerek tó, a határon a Nádas tó és délebbre a Büdös tó még szabályozatlanok. Az egykori városligeti patak nyomán megmaradt mocsár Waczpaur térképén nem látszik. Szemléltetően ábrázolja szonban a várost körülvevő, már régebbi, a város pontos határát fel nem tüntető, kisebb méretarányú térképeken is szereplő s itt már szabályozottnak látszó Rákos árkot. Ugyancsak jól kivehető a városfaltól északra, az úgynevezett vizafogói szántó területén végighúzódó csatorna rajza, amely a Rákos patak torkolatától indul ki, a Dunával párhuzamosan halad dél felé s a mai Élmunkáshíd táján ömlik a Rákos árokba. Bzen korai műszaki létesítmények keletkezésének következményeire s a munkálatok végrehajtására vonatkozóan adataink meglehetősen gyérek és szűkszavúak. Térképábrázolás pedig még a század második feléből is nagyon kevés ismeretes. A problémák tisztázását még megnehezíti az is, hogy a vízépítési létesítmények szempontjából Pest határában legfontosabb Rákos patak és Rákos árok fogalmai a forrásanyagban, elsősorban a tanácsülési jegyzőkönyvekben, nem különülnek el világosan egymástól. A kétes kérdéseket ilyen esetben csupán az esetleg még szereplő egyéb földrajzi fogalmak segítségével lehet tisztázni. Ezek híján a szóban forgó időszakból származó térképek adatainak kiértékelésével kaphatunk a kérdésre feleletet. Az írott források hiányosságait pótló térképek — amelyek katonai jellegük következtében leginkább a Rákos patakra vonatkoznak — alapos vizsgálata nem állt módunkban, mivel ezek a különböző bécsi levéltárakban találhatóak. A rendelkezésre álló térképjegyzékek címleírásaiból és ismertetéséből azonban joggal feltételezhető a két Rákos ma még homályos némely kérdésének teljes felderítése.

13 A Rákos árok eredetének mesterséges vagy természetes volta máig sincs teljes mértékben tisztázva.

14 A kérdés megoldása túllépi e tanulmány kereteit, amely csupán a XVIII. század műszaki létesítményeivel és munkálataival foglalkozik. Az ez irányú vizsgálódások során kialakult véleményünk csatlakozik azokhoz a megállapításokhoz, amelyek a Rákos árkot a Duna hajdani elhagyott fattyúágának, tehát természetes képződménynek tartják.

15 Az árok mesterséges eredete már csak azért sem valószínű, mivel a külvárosoknak a XVIII. század folyamán végbement kialakulása előtt teljesen valószínűtlennek tűnik, hogy a városfaltól távol — minden gyakorlati cél nélkül — ily jelentős árkot mesterségesen hoztak volna létre. Az árok jelentősége akkor kezdődik, amikor a XVIII. század első felében a város a falakon túlra terjeszkedett. A városfal mellett keletkező kertek, majd az ezeken túl létesített majorok szempontjából az ottani vizes-mocsaras területnek és az azt határoló ároknak nagy fontossága volt. A Rákos árok ugyanis általában száraz volt — ezért nevezik gyakran grabennek —, nagy esőzések alkalmával, vagy a Duna 244