Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Tóth András: Pest közterhei és városgazdálkodása a visszafoglalástól a Rákóczi-szabadságharcig = Die öffentlichen Lasten und der städtische Haushalt Pests in der Zeit von der Rückeroberung der Stadt bis zum Freiheitskrieg Rákóczis 213-240

szélhámos módon megzsarolta, Pest nem kapcsolódott be ebbe a homályos akcióba.) Pénzügyi jellegű vizsgálatra a szokottnál erősebb mértékben nem került sor, s ez irányú komoly támadás a város vezetőségét nem érte. A pénzgazdálkodás realitásának legjobb fokmérője az, hogy a város nem vetett ki polgáraira városi különadót. 1702 tájt fordult a helyzet súlyosabbra. A 38%-kal felemelt porció, a hegyvám, a szokatlanul nehéz service-teher, a repülőhíd bérlete válságot teremtett. Ezt a válságot a privilegiális oklevél 1703. október 23-án bekövetkezett elnyerése sem oldotta meg. Az udvari kamara a kiváltságlevél kiadását nagyösszegű adó, az ún. fegyverváltság lefizetéséhez kötötte, 72 s addig a korábbi adókat tartotta fenn. A városnak jelentős adósságokat kellett magára vennie, hogy ezt az újabb nagy összeget (6400 forint) ki tudja fizetni. A kölcsön nagy részét Proberger Jakab polgármester folyósította, akinek biztosétékul zálogba adták szinte az összes városi jövedelmet. A város egyéb tartozásai is növekedtek; 1705-ben a hídbérlettel kapcsolatban 4360 forinttal tartozott a kamarai igazgatóságnak. A telekkönyv csupán 1706-ban került városi kezelésbe. Általában a privilégiummal kapcsolatos anyagi kérdések rendezése mélyen belenyúlt a Rákóczi-szabadságharc korszakába. Ekkor azonban a város már nem vehette hasznát a kiváltságlevélnyújtotta anyagi előnyöknek. A hadi események minimálisra csökkentették a vásári jövedelmeket, tönkretették a kereskedelmet, bizonytalanná tették a városfalon kívüli, amúgy is nagy nehézségekkel küzdő földművelést és állattenyésztést, a budai és kőbányai szőlők művelését. A harcok során a magyar lakosság többsége elhagyta a várost, így nemzetiségi jellegű, belső társadalmi átalakulás ment végbe a városfalon belül. 1709-re Pest az anyagi csőd szélére jutott, lakosságát pestis és árvíz tizedelte. A mélypontról a béke megkötése után csak nehezen tudott felemelkedni. A felemelkedés útja 1711 után a mezőgazdaság megerősödése és a kereskedelmi jelleg gyengülése felé vezetett.

73 A város kereskedelmi jellege újból csupán a század második felében jutott előtérbe. A felszabadulás utáni évtizedek alatt azonban — s ez nem jelentette a mezőgazdasági tevékenység nemlétét a város életében — Pestet elsősorban kereskedelmi jellegű településsé tette gazdaságföldrajzi fekvése, társadalmi berendezkedése és a felettes kamarai szervek ily irányú gazdaságpolitikája. J E]G YZBTBK 1 Tóth A., Pest város lakosságának küzdelme az önkormányzatért ( 1686— 1705). Tanulmányok Budapest múltjából. XIII. köt. Bp. 1959, 103—108. 2 Ezzel kapcsolatban szélhámosságra is kínálkozott alkalom. Egy ilyen esetet — Szirmay István nádori itélőmester 1692-ben elkövetett szélhámosságát — ismertet: Gárdonyi A., Buda város közigazgatása és közgazdasági viszonyai a XVII. század végén. Századok 50 (1916) 477 kk. 3 Szövegét közli: Bánrévy Gy., Az első intézkedések a visszafoglalt Budán 1686-ban. Tanulmányok Budapest múltjából. V. köt. Bp. 1936, 268—270. 234