Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Tóth András: Pest közterhei és városgazdálkodása a visszafoglalástól a Rákóczi-szabadságharcig = Die öffentlichen Lasten und der städtische Haushalt Pests in der Zeit von der Rückeroberung der Stadt bis zum Freiheitskrieg Rákóczis 213-240

György pesti polgár nyújtott be a Rákos patak melletti malomépítés engedélyezése iránti kérést. A tanács négy évre évi 50 forint bér ellenében adta meg az engedélyt az elővételi jog fenntartásával.

64 1698-ban Méhes Jakab a mai újpesti szigetet (Schnecken-Insel) vette bérbe, az első két évre 40, a következő háromra évi 75 forintért. 1700-ban Heissler Lőrinc kapott engedélyt, hogy majorságán bérfizetés ellenében téglaégetőt építhessen. 1701-ben a révátkelést vette bérbe két pesti és két tabáni polgár napi 1 Ft 25 kr-ért. Ugyanebben az évben a város gőzfürdőt (Schwizbad) létesített jövedelmei fokozására.

65 A két város egyik legkomolyabb közös pénzügyi művelete volt a repülőhíd bérletének, átvétele. A hidat a felszabadítás után katonai szervek létesítették, majd a kamara vette kezelésbe s adta bérbe magánszemélyeknek. A két város az 1700-ban meginduló tárgyalások során hangsúlyozta, hogy célja nem a nyerészkedés: a minden szempontból országos fontosságú híd magánkezelését nem tartják megnyugtatónak s ezért óhajtják bérbe venni. Ez igaz lehetett, azonban az üzleti szempont sem volt megvetendő, mint ezt a vállalt áldozatok mértéke mutatja. A kamara kezdetben magas feltételeket szabott: egy év alatt előre fizetendő 12 000 forint lefizetésétől tette függővé a szerződés megkötését. A két város ezzel szemben évi 1000 tallér (1500 rajnai forint) bérleti díjat ajánlott fel, majd a kamara elzárkózása után az évi béren felül 3000 forintot kínált fel a hídszertár anyagáért. A tanács számára az ügy rendkívül komoly volt. Brre mutat az is, hogy a tárgyalások lebonyolításával a két város közösen Mosel pesti syndicust, a korszak egyik legkitűnőbb városigazgatási szakemberét bízta meg. Sautermeister Frigyes pesti polgár pedig az év végén kijelentette, hogy a hídbérlet ügyében a város becsülete és tekintélye forog kockán, tehát a megfelelő összegeket sürgősen elő kell teremteni. 1701 elején a két város Dithier ezredes feleségétől 6% kamatra 4000 forint kölcsönt vett fel, majd február 14-én sor került a szerződés megkötésére, a fenti anyagi feltételek mellett. A hat évre kötött szerződés kitért a hídvámmentesség kérdésére is (nemesek, katonák, papok, személyükben mentesek, de áruik nem!), kimondta minden más magánátkelés megszüntetését, s intézkedett a karbantartás kérdései felől. A hídvám-díjak — amelyeken a két város egyenlő arányban osztozott — a következők voltak: Személy csomag nélkül 1 dénár Személy csomaggal 2 dénár Kisállat 1 krajcár vagy 2 dénár Nagyállat 3 krajcár Kétlovas kocsi 4 garas Négy-hatlovas kocsi 36 krajcár Fuvarkocsi Î forint 30 krajcár A hídbevételek a rendes városi számadáskönyvekben nem szerepeltek; azokat elsősorban a bérleti díjra és a karbantartásra fordították. 229