Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)
Tóth András: Pest közterhei és városgazdálkodása a visszafoglalástól a Rákóczi-szabadságharcig = Die öffentlichen Lasten und der städtische Haushalt Pests in der Zeit von der Rückeroberung der Stadt bis zum Freiheitskrieg Rákóczis 213-240
lalkozott kellő részletességgel a felszabadítást követő évtizedek gazdaságtörténeti fejlődésével, s nem vizsgálta a két város fejlődésének eltérő jellegét. 18 Az alábbiakban ezt a hiányt csupán részben igyekezünk pótolni. Nem adunk részletes gazdaságtörténeti rajzot a városi társadalom belső fejlődéséről, csupán a kérdés egyik részletét, a város adóterheit és városgazdálkodását vizsgáljuk. A felszabadítást követően a bécsi kormányzat sok irányú, súlyos pénzügyi terhet rótt az országra a különböző katonai és kamarai adók formájában. Mindezek közül országos viszonylatban is a legsúlyosabb volt a porció> a katonaság ellátására szolgáló adó. Az erre a célra kivetett, hivatalosan mintegy 2—3 (később 3,5—4) millió forintos összeget sokszorosan túlhaladta az az összeg, amelyet a hadbiztosságok saját elhatározásukból és legtöbbször saját zsebükre csikartak ki a lakosságtól. Ezen a téren Pesten sem lehetett kíméletre számítani, mivel az első években Renzing főhadbiztos szedte az adót. 19 Jóllehet az 1686. évi utasítás a városok számára kilátásba helyezett bizonyos adómentességet, ez nem valósult meg azonnal. Pest felett is ott függött a Damoklész-kard: a porció és az azzal szorosan összefüggő veszedelem, a brutális zsoldoscsapatok útján végrehajtandó executio formájában. Igaz, az első két év porció nélkül telt el; a hadbiztosság a jobbágyfalvakat sanyargatta. Erre 1689 elején került csak sor. A város lakói közt nagy ijedelmet keltett a kivetés híre. A kamarai igazgatósághoz írt kérvényben a városi tanács jelezte, hogy Renzing és Pest megye első részletként 200 forintot követel rajtuk, nyolc nap alatt, végrehajtás terhemellett. Renzing ugyan igyekezett megnyugtatni a németajkú lakosságot, hogy csupán a magyar és szerb házakba fog beszállásoltatni, ezzel azonban egyáltalán nem ért el hatást. A tanács panaszkodott, hogy a város fizetőképtelen, jövedelmi forrásai csekélyek, mivel intenzív állattartásra, föld- és szőlőművelésre nincs lehetősége. Sokan a város elhagyására gondolnak, a város több vezető polgára ingatlana eladását vette tervbe. Werlein a tanács panaszát kedvezően fogadta; már jóval korábban tudomást szerezve a kivetésről, az udvari kamarához fordult, s a két város részére az ígért adómentesség megadását javasolta. Indokai: Buda és Pest polgárai vagyonukkal együtt költöztek be az elpusztult országba; ha most porcióval sújtják őket, ez a régi és a jövendő új telepeseket egyaránt elriasztja. 20 Közbelépésének, valamint a kor igen lassú ütemű igazgatási eljárásának eredményeként fizetésre már nem került sor: 1689. augusztus 22-én az uralkodó az év elejétől számított öt évre adómentességet biztosított a két városnak. Ez volt Werlein gazdaságpolitikájának legmaradandóbb eredménye. A mentesség a porcióra, valamint a kamarai adóterhek közül a terménytizedre és a telekkönyvi illetékekre terjedt ki. A mentesség évei bizonyos fellendülést jelentettek a város számára: az 1690. évi országos vásárprivilégiummal együtt elősegítették a polgárság anyagi megerősödését, amit talán az mutat legjobban, hogy a kamarai igazgatóság által kinevezett Herold gyógyszerész helyére 1692-ben a polgárság 218
