Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Fügedi Erik: Középkori magyar városprivilégiumok = Ungarische Stadtprivilegen im Mittelalter 17-107

ezért állandónak csupán néhány vonás látszik. Az egyik a város gazdasági jellege, a másik a környezettel szembeni zártsága és kiemelt volta mind települési, mind társadalmi szempontból. A város gazdasági funkciói közül a legfontosabb az, hogy a város az árucsere központja, s ez minden középkori városban valóban megtalálható. Kevésbé határozott az a gazdasági jellegzetesség, hogy a városi lakosság túlnyomó része kereskedelemből és iparból él, mert ez a viszonylagos meghatározás nagymértékben függ attól, hogy milyen arányban találunk iparosokat a környező falvakban. Vannak középkori települések, amelyekben az agrárlakosság van túlnyomó többségben, városjellegük mégis tagadhatatlan. A városok települési rendjének legfontosabb vonása az, hogy bennük viszonylag kis területen nagyszámú lakosság összpontosul. Ennek következtében a település sűrű, a házak zárt utcasorokat alkotnak. A város központja az árucsere lebonyolítására szolgáló, viszonylag nagy kiterjedésű vásártér. Az egész település környezetével szemben elhatárolt, erődített. A városfalakon belül élőket nemcsak foglalkozásuk, hanem jogi helyzetük is megkülönbözteti a környező falvak lakosságától. A városlakók polgárok, a király szabad alattvalói, rájuk nézve a város jog az irányadó, ügyeiket önállóan intézik, önkormányzattal rendelkeznek. Ez a néhány kiemelt vonás természetesen csak a középkori európai városra vonatkozik. Ha más típusú városról beszélünk, akkor más vonások lépnek előtérbe. Az ókori és ázsiai városok gazdasági funkciója csak annyiban egyezik meg a középkori európai városéval, hogy a város ott is az árucsere központja. Települési rendjében is van két közös vonás: mindkét esetben erődített településre gondolunk és mindkét esetben sűrű település összpontosít nagyszámú lakosságot. De a városi polgárság és önkormányzat körébe tartozó vonásokat hiába keressük, mert az ázsiai város a fejedelem vagy az uralkodó osztály székhelye, amelyben a városlakók többsége ugyanolyan kizsákmányolt paraszt vagy rabszolga, mint a falvakban. Ebből következik, hogy egyrészt a két várostípus közti különbség nehezen elemezhető ki, másrészt mindkét esetben nagyfontosságú a városok általános gazdasági hátterének vizsgálata. A két világháború közti magyar történeti irodalom pedig éppen ezen a téren, a koraközépkori magyar gazdasági élet kutatásában mutathat fel igen fontos eredményeket. A középkori magyar gazdaságtörténet első korszakát hosszú ideig csak úgy ismerték mint a nomád gazdálkodás lassú felbomlásának, a nyugati szomszédoktól való merev elzárkózásnak korszakát. Ezt a korszakot az első keresztesháború zárta le, amikor a magyarság és nyugati szomszédai között békés érintkezés indult meg és a felvonuló hadseregek nyomában járó telepítések lehetővé tették a középkorvégi magyar gazdasági élet alapjainak lerakását. Domanovszky Sándor kutatása nyomán az első korszaknak nemcsak negatív, hanem pozitív vonásai is kezdtek kibontakozni,

11 a X—XI. századi magyarság régészeti kutatása pedig sok értékes adattal gazdagította a képet.

12 Ma már tudjuk, hogy a magyarság a XI. század végéig ahhoz a gazdasági körhöz tartozott, amelyben a honfoglalás előtt élt, azaz elsősorban Bizánccal és Kijevvel folytatott 2* 19