Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Jankovich Miklós: Buda város keresztény tanácsa a török hódoltság korában = Der christliche Rat der Stadt Ofen (Buda) zur Zeit der Türkenherrschaft 147-159

egyház szervezete köti Össze, valamint a magyar nyelv, amelyet mindnyájan beszélnek. Mit tudunk a megfogyatkozott budai magyarságról? Az irodalom ezt a kérdést a Rozsnyay-féle „utolsó magyar" híradás szemszögéből vizsgálja, és ennek hatása alatt a közlésben nem csupán a budai magyarság megfogyatkozását, hanem a keresztény elem kipusztulását véli felismerni. De vajon mit is mond Rozsnyay Dávid? Budára vonatkozó beszámolását többféle változatban, leginkább csak kivonatolva használták fel, így Fekete L,ajos a Rozsnyay-féle adat említésénél híradását így adja vissza: „Rozsnyay Dávid 1683-ban Buda várában az »utolsó magyarról« tud; azt mondja róla, hogy van temploma — ez nyilván valami elrejtett kápolna volt, talán a váron kívül és hogy az óbudai pap jár hozzá misézni". 20 Az itt közölt változat az irodalomnak gyakran hangoztatott és megismételt adata, ebből Fekete azt a következtetést vonja le, hogy a budai keresztény felekezetek hitélete ez időben Óbudához kapcsolódott, mint az ottani katolikus vagy protestáns egyház fiókegyháza. Az óbudai lelkész által megtartott istentiszeteleteknek „misézés" megjelölése ugyanakkor a pap katolikus voltára utal. Rozsnyay Dávidnak budai útját magában foglaló diáriumát Szilágyi Sándor adta ki, az érintett rész szó szerinti szövege a következő: „A míg Budán valánk Haller Gábornak az felső várban adtak vala szállást, annál az utolsó magyarnál, kinél ott több már nem vala, Buda török kézre esésétől fogva, a többi mind elhalván, csak ez az egy maradt vala, és mind az egynek éltéig azon privilégium tartott is, melyet adott volt szultán Szolimán császár akkor, mikor á németet belőle kiverte, az ottan maradni akaró magyaroknak, a templomot is bírja ez az egy magyar, és a harangozás is meglőtt kétszer napjában, a cultus is a templom, hová a ministeriumra az ó budai pap járt be minden impedimentum nélkül, ki is sine posteritatibus deficiált. Bnnek első házában vala Haller Gábor szálláson." 21 íme, egy pontatlan közlés mennyi félreértésnek és helytelen következtetésnek lehet eredője. Kétségtelen, hogy a közölt eseménynek múlt időben való előadása zavarólag hat. Bzt a naplóknál szokatlan előadásmódot annak tulajdoníthatjuk, hogy Rozsnyay útleírását pár esztendő elmúltával, Buda visszafoglalása után vethette papírra, ekkor pedig a budai protestánsok egyházi élete már valóban a múlté volt. Az eredeti szöveg nem hagy kétséget afelől, hogy a budai keresztény egyház ez időben protestáns volt, hol nem misézik, hanem kultuszt tart az óbudai pap. A naponkénti kétszeri harangozás ténye kizár minden titkos kápolna létezésére vonatkozó feltételezést, de nem is volt erre szükség, hiszen az óbudai pap is háborítatlanul jött fel a Várba az istentiszteletek megtartására. De vajon kinek tartotta azokat? A budai utolsó magyarnak, aki nyilvánvalóan az egyházfi és harangozó tisztét is betöltötte? Ha ez valóban igy volna, akkor inkább arról kellene hallanunk, hogy az utolsó budai magyar az óbudai istentiszteleteket látogatja és a budai templomot feladják, mivel hívek híján nem képesek azt fenntartani. Ha meggondoljuk, hogy Rozsnyay értesülése Haller Gábor szállásadójától származik, akinek viszonyai megengedik, hogy két-vagy több153