Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)
Kubinyi András: Buda város pecséthasználatának kialakulása = Le développement de l'usage du sceau de la ville de Buda 109-146
231 Dubravius írja a XIV. század elején élt Petermannról, hogy „praefecturam . . . tum arcis, tum urbis gereret" (idézi: Salamon i. m. II. köt. 293). 1329-ben Buda így ír a rektoráról: „ . . . vir nobilis comes Johannes nunc rector capitaneusque in medio nostri constitute. " (Dl. 2568) Bírói szerepkörét a már többször idézett 1268. évi oklevél is mutatja. Többszörös funkciójából magyarázható az elnevezésében való ingadozás, amelyből Salamon (i. m. II. köt. 263— 264) túlságosan merész következtetéseket von le. 232 Lásd erre a 229. és 231. jegyzetben közölt adatokat. Meg kell még jegyeznünk, hogy Salamon tévesen tartja Károlyt az első rektornak (i. m. II. köt. 218— 219). A 229. jegyzetben idézett adatból nyilvánvaló, hogy Károly a vizsgálat időpontjában, tehát 1276-ban volt a város elöljárója. A XIV. század elején, amikor a rektorok egyben más országos méltóságokat is viseltek [János ispán és utóda, Miklós mester (a fia!) mosoni ispán és óvári várnagy is volt, Dl. 102945, Dl. 91295], gyakori távollétük szükségessé tette helyettesítésüket. A tizenkét esküdt közül az egyik viceiudexként helyettesítette a rektort, és így az esküdtek névsorában az első helyet foglalta el (pl. Thylmannus ispán 1333-ban; Mon. Strig. III. köt. 222— 223), aki, ha a rektor nevét valami okból nem lehetett kiírni, az intitulatio élén iudex címmel jelenik meg. (1329-ben comes Tylmannus iudex és 11 esküdt — tehát a bíró a tizenkettedik és így nem a város feje — ad ki oklevelet a rektor ügyében. Mivel a rektor saját maga előtt nem tehetett bevallást, azért helyettese adta ki az oklevelet, és ezért nevezik albíró helyett bírónak.) A rektorságnak 1346 és 1347 között történt megszűnése után áll csak helyre a választott bíróság a város élén. (1346. szeptember 21-én még Miklós rektor a város feje; Dl. 3858; 1347. február 18-án már Loránd iudex adja ki az oklevelet: Mon. Strig. III. köt. 619.) 233 L. 218-219. jegyet. ™Pauler i. m. II. köt. 261-262. 235 Testvérével, Wernharddal Frigyes osztrák herceg okleveleiben tanú 1239-ben és 1241-ben (Urkundenbuch zur Geschichte der B abenberger in Österreich. IL köt. Die Siegelurkunden der Babenberger und ihrer Nachkommen von 1216 bis 1279. Wien 1955, 184, 186, 237; Urkundenbuch d. Landes o. d. Enns. III. köt. 106) és vele együtt harcol II. Ottokár ellen is a laai csatában (/. Enikel, Fürstenbuch. 2829—4214. sorok. M. G. Script, qui vernacula lingua usi sunt. III. köt. Hannover—Leipzig 1900, 653. kk.). A Babenbergek kihalta után Hermann v. Baden hercegnek egyik fő támasza 1249-ben (A. Huber, Geschichte Österreichs. I. köt. Gotha 1885, 523; tanú oklevélben: Urkundenbuch zur Geschichte der Babenberger ... IL köt. 317, 318; 125l-ben Gertrud hercegnő oklevelében tanú: uo. 320). 1250-ben Magyarországra tör, IV. Béla e támadás megtorlására indít hadat Ausztria ellen (Huber i. m. 524. old. 2. jegyz.). Vagy ő, vagy testvére az, akit mint bonum militem et famosum . . . Preucul nomine noncupatum 1251-ben Ákos nb. Ernye legyőzött (Fejér, CD. IV/2. köt. 94). 23e V. István 1262-ben atyjával kötött megegyezéséből név szerint kiveszi, nyilván ellenségének tekintette (Mon Strig. I. köt. 477). Mária királyné és Preussel kapcsolatára, továbbá az isaszegi csatára a leglényegesebb Enikel világkrónikája (i. m. 593. kk. 1289. kk. sorok). 237 Uo. 1485-1486. sor. 238 Bp. ökl. eml. I. köt. 74, 82, 100. 239 Uo. I. köt. 100-101. sió 1281-ben már van újra pesti villicus (uo. I. köt. 199). A XIV században többször említik. 1326-ból ismerjük Sandur fia Simon ispán pesti judexet, továbbá két esküdtjének és a pesti jegyzőnek a nevét, tehát a városi szervezet már működik (Pozsonyi káptalani Levéltár. Capsa Budensis. 1. a. Fasc. 2. No. 1). Ez a Simon ispán az akkori budai rektor rokona volt (Dl. 2568). 241 Még a XV. század elején Pest bíráit Budától kapja (Mollay i. m. 70), de már Zsigmond idején függetlenedik, Mátyás alatt pedig szabad királyi város lesz (uo. 204-205). 242 Első példánya 1430-ból ismeretes (Dl. 43827), de nyilván még a budai alávetettség idejéből származik a ,,de antiqua Pest"-felirat miatt, amely megkülönbözteti a várhegyi Új-Pesttől. Ezen a pecséten kívül van még egy kisebb pecsétje, amelynek ábrázolása ezzel rokon. [Képe: Darvasy i. m. 14. kép (rossz 141
