Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)
Kubinyi András: Csepel népessége a XVIII. században és a XIX. század első felében = Die Bevölkerung von Csepel im 18. und die ersten Hälfte des 19. Jahrhunderts 229-259
említi Kisst, ellenben említ egy szláv vezetéknevű Dávidot. A két személy valószínűleg azonos. Az összeírásokban szereplő délszláv hangzású vezetéknevek valóban nemzetiségüket igazolják. Ugyanis ezeknek a keresztneve is majdnem mindig délszláv formában szerepel (Pl. Stipo, Mato, Gyuro, Ivo stb.). Az 1720-ban itt élő tizenkilenc családból Perényi szerint két magyar, kilenc szerb és nyolc német. A családok neveit is felsorolja, azonban ezek nem azonosak az összeírásban említettekkel (i. m. 23.). A német és magyar nevek egyáltalán nem egyeznek, míg a szerbek között négy (Merkovics, Gabelics, Agics és Vercsics) mindkét kimutatásban azonos. Igaz azonban az, hogy a Perényi által közölt többi név, a két magyart leszámítva, a következő korszak leggyakrabban említett jobbágycsaládainak a neve. 10 Pl. Ercsiben és Érden, Nagy Lajos barátom szíves közlése. 11 Bognár József, Csepel. Tudománytár, Új folyam, 1843. 129. í2 Galgóczy i. m. III. k. Bp. 1877. 42-3. 13 Bp. 2. sz. áll. lt. Pestmegyei lt. 133. sz. úrbéri per. 1814. október 14-i szerződés. A csepeliek szőlői továbbra is részben Promontoron maradtak. I,. alább. 14 Galgóczy i. m. III. 3. 16 Bél i. h. 16 Csepeli r. kath. főplébánia irattára, Anyakönyvek. 17 Az 1720-as összeírásban csak Budával való kapcsolatáról van szó. Az 1728-as összeírás már említi Pestet is. Pest ekkor még elsősorban mezőgazdasági jellegű város, ahol a csepeli terményeknek még nem lehetett piacuk. 18 L. az 1. táblát és az 1720-as összeírást. 19 Későbbi leírások is megerősítik ezt. Bél i. m. III. k. 527. 20 ív. az 1720-as összeírást. 21 Ez gyakori volt akkor a visszafoglalt területeken. Hóman—Szekfü, Magyar történet, második kiadás, IV. k. Bp. 1935, 473—4. Vö. Bakács István János, Mezőgazdasági fejlődés. Magyar Művelődéstörténet IV. k. Bp. é. n. 195. 22 1728-as összeírás és az 1. tábla. 23 Uo. 24 Csapodi Csaba, A falu élete. Magyar Művelődéstörténet IV. 353, 357. M éréi Gyula, Mezőgazdaság és agrártársadalom Magyarországon 1790—1948. Bp. 1948, 127. 25 Csapodi i. m. 361. skk. 26 A megfelelő évek összeírásaiból. A jegyzőre 1. pl. Bp. 2. sz. áll. lt. Úrbéri perek, 133. sz. 1768. április 4. 27 Perényi i. m. 31. 28 Az 1778-as Canonica Visitatio szerint (Székesfehérvári püspöki Levéltár. Canonica Visitatiók, Szigetcsepel.) 37 éve, tehát 1741-ben, míg az 1817. évi vizitáció (uo.) 1734-ben épültnek mondja. E helyen kedves kötelességem megköszönni Sulyok Ignác püspöki levéltáros úr szívességét, aki kutatásaimat nagyon megkönnyítette. A község templomáról Hunfalvy úgy tudja, hogy egy középkori templomot állítottak helyre (i. h.), erre azonban hiteles adatunk nincs. Ezenkívül volt egy 30—40 ember befogadására alkalmas temetőkápolna is (Székesfehérvári pk. lt. Egyházigazgatási iratok. Nr. 4515. Csepel. Schmidt Ubald plébános 1788. április 25. és 1789. január 14-i jelentései). Valószínűleg ez is középkori alapokat használt fel. 29 Csepeli r. kath. főplébánia irattára. Sajnos a História Domusok és a többi iratok a második világháborúban elpusztultak. so 1817-es Canonica Visitatio. A plébánia alapításával kapcsolatos levelezést 1. a székesfehérvári pk. lt. idézett 4515-ös csepeli fasciculusában. 31 A lakosság számbeli növekedésében nagy része volt a bevándorlásnak is. Az állatállomány növekedésével jobb lehetőség nyílott belterjesebb gazdálkodásra. 32 A csepeliek válasza az úrbéri kérdésekre 1768. április 8-án (másolat 1856-ból, Pest megyei lt. 133. sz. úrbéri per) és az 1770. június 30-án kelt úrbéri tabella (Bp. 2. sz. áll. lt. Ráckevei uradalom lt. Úrbéri összeírások. 252
