Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)
KÖNYVISMERTETÉSEK – BÜCHERBESPRECHUNG - Fügedi Erik: A középkori város keletkezésének kérdése a legújabb lengyel irodalomban 570-607
lengyel történészek részletesen foglalkoztak. Az ásatások összesen 30 objektumra terjedtek ki, a történészek kutatómunkájára pedig a legjellemzőbb az, hogy a poznani egyetemen Z. Kaczmarczyk professzor vezetésével egymásután dolgozták fel a nyugat-lengyelországi városok locatio előtti múltjának legfontosabb kérdéseit. 27 Ezek a jól szervezett és nagy energiával folyó munkák azonban nem jelentenek újat módszertanilag, csupán a már eddig ismertetett módszerekkel tárták fel az általános fejlődés szempontjából többé-kevésbé hasonló eseteket. Ezért a magyar olvasó számára ezeknek a kisebb városokkal foglalkozó tanulmányoknak részletes ismertetését feleslegesnek tartjuk, s helyette a következő fejezetekben inkább az összefoglaló jellegű tanulmányokról és vitákról fogunk beszámolni. 1955-ben, a háború utáni tizedik esztendőben az anyagi kultúra történetének intézete összehívta a lengyel régészeket, hogy beszámoljanak addig végzett munkájukról. Ezen az értekezleten külön vitát rendeztek a városok múltjának kérdéséről. A referátumot Jazdzewski tartotta, s a vitában nem kevesebb mint 17 történész és régész szólalt fel. 28 Jazdzewski referátumának címe : A lengyelországi koraközépkori városi kultúra kialakulása az 1945—1954 közti kutatások világánál. Bevezetőben Jazdzewski először is hangsúlyozza, hogy ,,kutatóink döntőnek tekintik a város funkcióját és nem jogi formáját, amely ugyan fontos, de mégiscsak külső elem". így tekintve a kérdést, azokat a telepeket tekintik városnak, ahol megállapítható a termelő munkát végző, osztályokra tagozódó és hivatásuk (iparos, kereskedő, bányász stb.) szerint specializálódó népesség olyan koncentrációja, amely a telepet a környező falusi településektől elhatárolja. Ehhez járul az a kiegészítő ismérv, hogy a személyek és intézmények koncentrációjának adminisztratív, katonai, kultikus, művészeti és esetleg tudományos központot kell létrehoznia. Ebből a két ismérvből következik az is, hogy olyan sűrű településnek kell lennie, amelyet az utcák, terek és piactér szabályozott és állandó rendszere és nemegyszer nagymértékben kiépített erődítési rendszer jellemez. A referátum azonban még ennél is szűkebb kört ölel fel, mert témája „csupán a korai lengyel városok belső tartalma és nem a város általában, mint a korafeudális Lengyelország más jelenségeivel térben és időben sokrétűen összefüggő, sokoldalú egész". A város fogalmának meghatározása után Jazdzewski kiemeli, hogy a régészeti kutatások a történészektől nagyarányú segítségben részesültek a források feltárása és egyes városok monografikus feldolgozása szempontjából. Az archeológiai kutatás maga ezeknek az éveknek során 12 olyan ásatást végzett, amelynek adatai a koraközépkori városi viszonyok megvilágítására alkalmasak voltak. Ezek közül is tulajdonképpen két város, Gdansk és Opole jelenti a legfontosabb forrást, mert csak ezekben volt lehetséges szélesebbkörű ásatások folytatása a város egész belső területén, míg a többi esetben csupán kis területre szorítkozó szelvényeket tártak fel. 596
