Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

KÖNYVISMERTETÉSEK – BÜCHERBESPRECHUNG - Fügedi Erik: A középkori város keletkezésének kérdése a legújabb lengyel irodalomban 570-607

és Usedom voltak a gazdasági élet központjai. Erre mutatnak a kincses éremleletek, ide futottak össze a fontos útvonalak is. Wolin jelentőségét elsősorban annak a tengeren folyó tranzitókereskedelemnek köszönhette, amelynek keretében a nyugati árukat képviselő Haithabu és a svéd kereskedelmi centrumok (Birka, Gotland) közt, illetőleg a balti kereskedelemben nagy szerepet játszó Truso között közvetített. A szárazföldi útvonalak közül ekkor az Elba mentén húzódó nagy útnak, ezenkívül a Magdeburgból Stargradba vezető útvonalnak volt nagy jelentősége. Az Oderán folyó kereskedelemnek csak akkor lehetett volna jelentősége, ha a folyón már ekkor tömegcikkeket (pl. bányatermék, gabona, hal, ipari tömegcikkek stb.) szállítottak volna. Miután ilyen tömegcikkeket Szczecin hátországa még nem termelt, Szczecin aligha lehetett több a X. században, mint Wolin lerakóhelye. A döntő változás ebben a helyzetben a XII. században következett be. A változás egyik rugója Wolin hanyatlása volt, amit a dánok támadása és az idézett elő, hogy a kikötő fokozatosan eliszaposodott és elhomokosodott, a nagyobb hajók befogadására alkalmatlanná vált. A változás másik tényezőjét az Elba és Odera közti területen beálló politikai átalakulás jelentette. A lengyelek az Oderáig hatoltak előre, nyugat felől a német császárság terjeszkedett, aminek következtében a nyugati szlávokhoz tartozó obodritek hatalma megszűnt. A dán pusztítások következtében a balti kereskedelemben krízis állott be. Új kereskedelmi központok alakultak ki. Nyugaton Iyübeck, keleten Riga lett a legfontosabb kikötő, Gotland az átmenő állomás. Labuda is hangsúlyozza, hogy Szczecin emelkedése és Wolin hanyatlása közt nincs olyan közvetlen összefüggés, mint amilyent régebben Truso és Gdansk között feltételeztek. Labuda szerint Szczecin emelkedése a belső piac kifejlődésének volt köszönhető, a város a szárazföldi és tengeri áruk cseréjét szervezte meg. Ebben nagy segítségére volt az a tény, hogy ugyanebben az időben a poroszországi területeket a németek szervezték át és a pomerániai falvak is átalakultak. A földrajzi viszonyokat veszi alapul Labuda a város XII. századi lakossága foglalkozásának megállapításánál is. Szerinte a szczeciniek elsősorban földműveléssel, azután halászattal és az ehhez kapcsolódó iparokkal, hajózással és kereskedelemmel foglalkoztak. Ez a kereskedelem az első időszakban Wolin és a szárazföld közötti közvetítésre szorítkozott. A társadalmi rétegeződésnél Chlopockáéval azonos beosztást állapít meg L,abuda is, de a plebs foglalkozásánál a földművelést helyezi első helyre, s emellett említi meg a halászatot, ipart és kereskedelmi hajózást. A Chlopocka által készített felsorolást még egy másik csoporttal, a katonákkal is kiegészíti, mert bár ezekről a források nem emlékeznek meg, létezésüket mégis kétségtelen ténynek kell tekintenünk. Ennek megfelelően alakítja át a foglalkozás megoszlását is : 1. földművelés, 2. halászat, 3. ipar, 4. kereskedelem, hajózás és — kalózkodás. Ezt a sort két kisebb jelentőségű megélhetési forrás egészíti ki : a szláv 591