Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

KÖNYVISMERTETÉSEK – BÜCHERBESPRECHUNG - Fügedi Erik: A középkori város keletkezésének kérdése a legújabb lengyel irodalomban 570-607

vet. Az egyik egy Domaslaw nevű egyén, akinek nagyszámú ,,familia"-ja volt, amelynek révén befolyása is hatalmas méreteket öltött. Míg ő inkább a város környékén birtokos földesúr portréját rajzolja elénk, addig a másik szereplő, Wyszak alakjában mai angol kifejezéssel élve a „merchant adventurer" típusa áll előttünk. Kereskedő volt és kalóz, részt vett a dánok elleni rajtaütésben, dán fogságba került, s onnan csak csoda révén menekült meg. Mindketten gazdagok voltak és befolyással rendelkeztek nemcsak magában a városban, hanem a város környékén is. Ezek mellett a nobiles, primates, seniores, principes nevekkel megjelölt gazdagok mellett a város XII. századi társadalmában megtalálhatók a mediocresnek nevezett elemek, s a populus, plebs vagy familiäres, akik a lakosság zömét tették ki. A társadalmi megoszlás képét a hadifoglyok és rabszolgák egészítik ki. A pogány papoknak a jelek szerint nem volt nagy szerepük, mert a vallásos szertartások vezetése is nagyjából a vének tanácsának kezében volt. Foglalkozásukat tekintve a vének tanácsának tagjait már megismertük ; a médiocres Chlopocka szerint részben ugyancsak a tengeri kereskedő- és kalózcsoportból került ki. A nép túlnyomó része halászattal foglalkozott. Az akkor még egységes szláv etnikum összesen mintegy 5—9000 lakost számlálhatott, tehát igen nagy lakossággal rendelkező hely volt. A város gazdasági életét már ekkor élénk kereskedelem jellemezte. A források szerint a hetenként két napon tartott hetipiacra a környékből nagy tömegek jöttek be Szczecinbe, s ebben az időben már élénk lehetett a kikötő élete is. A szárazföldi kereskedelem legfontosabb cikkei a méz és a viasz voltak. A XII. század elején tehát Szczecin olyan központ volt, amely nagy népességgel rendelkezett, fontos politikai és adminisztratív központot alkotott, önálló alkotmányos élettel rendelkezett, fontos külpolitikai kérdésekben maga döntött, forgalmas városi élet, tengeri és szárazföldi kereskedelem és iparűzés voltak jellemzői —- tehát valóban megérdemelte, hogy a nyugati források is civitasnak, városnak nevezzék. Ezzel a megállapítással zárja le Chlopocka vizsgálatának első részét, s a második részben a város középkori topográfiájával és a németek betelepedésének kérdésével foglalkozik. A források a városon belül három magaslatot említenek, amelyek közül a legmagasabb ponton Trzyglaw isten szentélye állott. Ezt a legmagasabb ponton álló erősséget Barnim herceg 1249-ben leromboltatta, és kötelezte magát arra, hogy sem ő, sem utódai a városban vagy attól 3 mérföld távolságon belül fekvő területen nem fognak várat építtetni. Ezen a várhegyen álló magaslaton kívül a későbbi középkori Marienplatz és a Heumarkt területe volt a másik két magaslat, amelyet a források megemlítenek. A marienplatzi magaslaton Barnim 1263-ban megalapította a ma is fennálló Mária templomot. A vár területe mellett a vár és az Odera folyó között állott a váralja, szabályos utcasorokból álló, megerősített település. Itt kell a szerző szerint a források által többször említett piac589