Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

KÖNYVISMERTETÉSEK – BÜCHERBESPRECHUNG - Bélay Vilmos: Isztorija Moszkvi. Tom II. Period feudalizma XVII. v. (Moszkva története II. kötet. A feudalizmus korszaka, XVII. század). Moszkva, 1953. Tom III. Period razlozsenija kreposztnovo sztroja (III. kötet. A jobbágyi rend felbomlásának korszaka). Moszkva, 1954. 558-566

II. Moszkva 1725 és 1800 között. 1. Moszkva gazdasági élete. Bz a fejezet két részre tagolódik. Az első a kisipar és a manufaktúra, a második a kereskedelem fejlődésével foglalkozik. 2. A város területe és lakossága. B korszakban nagyobb változások következtek be a lakosság összetételében, hiszen a gazdasági fejlődés, elsősorban a manufaktúrák kialakulása számos iparral foglalkozót vonzott a városba. 3. Az osztályharc, Moszkva politikai élete és a társadalmi eszmék. 4. A város kormányzata és gazdálkodása. 5. A népművelés, tudomány és az anyagi kultúra. Mint a korábbi korszakkal foglalkozó, hasonló tárgyú fejezetben, itt is a népművelés, a tudomány és technika, az irodalom és az anyagi kultúra kérdéseiről olvashatunk. Külön fejezet, a 6. tárgyalja Moszkva művészetét, a színházat, a zenét, az építészetet, végül a festészetet, szobrászatot és az iparművészetet. A kötet szerzői részben azonosak az első kötetéivel: a szovjet történettudomány kiemelkedő képviselői. A mű alapgondolata, amely valóban zsinórmértékül szolgált a sok szerző számára és egységes arculatot ad a munkájuknak, az, hogy Moszkva, amely a korábbi századokban az egységes orosz állam megalakulásának alapja és kezdeményezője volt, az ország politikai, gazdasági és kulturális fejlődésében élenjáró szerepet vitt a továbbiakban is. Arra törekedtek, hogy sohase vonatkoztassák el — a részletkérdések vizsgálata során sem — Moszkva történetét az orosz nép és állam történetétől, mindig ez a kölcsönös összefüggés a szemlélet alapja. A XVIII. századi Moszkva gazdasági életére főleg az jellemző, hogy míg I. Péter cár gazdaságpolitikai tevékenységének eredményeként az Ural vidéke lett a kohóipar, Tula, Pétervár az új cári székhely és Petrozavodszk a hadiipar centruma, Moszkva lett a szövő-, fonó és általában a könnyűipar és maradt továbbra is a szárazföldi kereskedelem központja. A balti tengeri kikötők építése, sőt magának az új fővárosnak, helyesebben cári székvárosnak — mert hiszen a főváros továbbra is Moszkva — megalapítása meg Ösztönzőleg hatott Moszkva gazdasági fejlődésére. Ez a város közvetített a tengerpartvidéki empóriumok és a birodalom belseje közt. A XVIII. századra az jellemző — amint ezt Ivenin megállapította —, hogy a sok kis helyi piac egy nagy közös országos piaccá koncentrálódott, ez a jelenség pedig mind az áruforgalom, mind az árutermelés szempontjából nagy jelentőségű. Moszkva természetes központja volt az orosz gazdasági életnek, érthető hát, hogy itt különösen gyors ütemben erősödtek és bővültek az ipari üzemek, kifejlődtek és gyors virágzásnak indultak a munkamegosztáson alapuló manufaktúrák. Bnnek tényezői voltak az iparnak és mezőgazdaságnak mind határozottabb különválása, a vidéki munkavállalóknak egyre fokozódó áramlása a nagyvárosba, magának a kormányzatnak egyre tudatosabb gazdaságpolitikája, és mindenekelőtt s mindezeket összefoglaló formulázásban : a termelőerők minden korábbi korszakhoz képest példátlanul gyors fejlődése. 559