Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

KÖNYVISMERTETÉSEK – BÜCHERBESPRECHUNG - Kubinyi András: Historisches Jahrbuch des Stadt Linz, 1957. (Linz 1957. Herausgegeben von der Stadt Linz) 555-558

által a XVIII. század elején létesített kápolna és az ahhoz járó javadalom történetét írja meg. Az évkönyv legjelentősebb tanulmánya Hertha Awecker, Die Bevölkerung der Stadt Iyinz im Jahre 1750. (196—240.1.) A szerzonő ennek az évnek a cikk függelékében közölt adólajstroma alapján történeti statisztikai földolgozást nyújt a városról. Nincs terünk a cikk eredményeinek részletes ismertetésére. Megismerjük a város lakosságának foglalkozás és vagyon szerinti megoszlását, az egyes foglalkozási ágak jövedelmezőségét, a polgárjoggal bíró és nem bíró lakosság számarányát. Minden adatát részletezi a belvárosi kerületek és a külvárosok szerint is. Érdekes pl., hogy kereskedő csak polgár volt, és mind a belvárosban lakott, míg a mészárosok között egy polgár sincs, és mind külvárosi. Az sem érdektelen, hogy nincs olyan lakos a városban, akinek családja háromnál több generáció óta élne a városban. A tanulmánnyal szemben legfeljebb a következő kifogásokat emelhetjük. A statisztikai összeállítás időpontjának megválasztása : kevéssel a városnak a bajor megszállás alól történt felszabadítása után, épp aJiáborús év miatt még nem nyújthat megnyugtató képet I4nz XVIII. századi történetére. Az egyébként alapos, nagy gonddal készült tanulmány értékét emelte volna, ha összehasonlítási adatokat közölt volna mind a korábbi, mind a későbbi korszakra vonatkozóan. Részletkérdésként még azt említjük meg, hogy az összlakosság számának meghatározásánál házanként öt lakos alapulvételét jobban meg kellett volna indokolni. Otto Jungmair, Adalbert Stifter und die Schulreform in Oberösterreich nach 1848 (241—319. 1.) címétől eltérően csak nagyon keveset ír az iskolareformról, de annál többet Stifter életéről. Ez utóbbi 1849 után Felső-Ausztria tanfelügyelője lett, és az is maradt az 1865-ben, hosszas betegsége miatt történt nyugdíjazásáig. Igen érdekesen írja le, hogy az ötvenes évek elején az osztrák oktatásügy még erősen polgári liberális szellemű volt, és csak az 1855-ben kötött konkordátum után alakult át reakciós szelleművé. Stifter itt mint a reakció által elnyomott, liberális szellemű nagy pedagógus van ismertetve. Kétségkívül van valami alapja a szerző állításának, cikkéből úgy tűnik mégis, hogy ez a kép kissé idealizált. Stifter a konkordátum után még tíz évig működött, a szerző maga idézi iskolalátogatási jelentéseit, amelyekben szinte kizárólag az imádság-tanulás, szentképek stb. tárgyában ír, tehát kifelé teljes egészében átvette a hivatalos irányzatot. Az is Stifter életének idealizálását szolgálja, hogy mikor leközli azokat a bíráló megjegyzéseket, amelyekkel a minisztériumi referens ellátja Stifter jelentéseit, nem ismerteti magát a jelentést, és így nem tudjuk lemérni, igazságos volt-e a kritika, vagy sem. A tanulmány egyébként az egyetlen a kötetben, amelynek budapesti vonatkozása van. Stifter szoros kapcsolatban állott Heckenast pesti kiadóval, akivel váltott levelezéséből több részletet közöl. Heckenast adta ki Stifternek e

§y — később iskolai forgalomba mégsem került — német olvasókönyvét is. 557