Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Sipos Aladár: Budapest gyáripara, 1919-1933 = Fabrično-zavodskaâ promyšlennost' Budapešta 475-553

1933-ban volt a legalacsonyabb, csaknem ötven százaléka az 1929. évinek. Jóval nagyobb mértékben csökkent a tégla- és cserépeladás. Itt a mélypont 1934-ben következett be s az 1929. évi színvonalhoz képest csaknem 80%-os volt a csökkenés. Az áralakulásról nyerhető kép nem egységes. A Magyar Gazdaságkutató Intézet a következő sorban adta meg a tégla és rokontermékek gyári eladási árait:

157 Tégla- és rokontermékek gyári eladási (nettó) árai (Indexszámokban, 1929 = 100) 1927 1928 1929 1930 1931 1932 1933 1934 1935 107 104,4 100,0 96,8 90,8 83 75 73,7 70,9 A Vállalkozók Iyapja mellékleteként megjelent Építőipari Anyagtáblázat adatai szerint viszont a legfontosabb téglafajtáknak, a kisméretű, égetett agyagból készült falitégláknak az ára 1929—1935 között Budapesten mintegy 50%-kal csökkent, vagyis jóval többel, mint amennyit a fenti sor ad meg — igaz, nem egyedül erre a gyártmányra vonatkozólag. A téglakartell tevékenységére viszont jellemző az említett téglatípus árának változása 1935-ben. A kisméretű falitégla ára 1000 darabonként 32—35 P között mozgott Budapesten januárban, áprilisban 24 P-re csökkent, augusztustól kezdve viszont 27,50 P-ben állapodott meg. E hirtelen árváltozás története a következő : A több mint 3 évtizedes múltra visszatekintő téglakartell mindent elkövetett az árak fenntartásáért. A tégla ára 1929-ben 1000 db-onként 44 P körül mozgott, s még 1932-ben is 40 P-ért árusították. A kiéleződött verseny következtében azonban a kartellen belül széthúzó tendenciák kezdtek érvényesülni, annál is inkább, mert a gyárak közti arányok is megváltoztak a kartellszerződés megkötése óta. A kívülállók versenye és a belső harc következtében a szerződés lejártakor 1934 végén — már 34 P-re csökkent a tégla ára, a Budapest környéki gyárak viszont ugyanakkor már 30 P-ért is árusították. A kartell 1935-ben felbomlott, s már februárban lehetett 24 P-ért téglát kapni, június-júliusban pedig egyes helyeken már 20 P-ért adták a tégla ezrét. Ez az óriási áresés híven tükrözi vissza a kartellek áremelő hatását. A különösen válság sújtotta iparágak közé tartozik végül a faés csontipar, amelynek termelése 1932-ben, a válság mélypontján csaknem 50%-kal csökkent. A válságtól viszonylag enyhén sújtott termelési ágak Fonó- és szövőipar Mint arra már rámutattunk, a textilipar az első világháború előtt egyike volt elmaradott iparágainknak, és a háború után beállott új helyzetben gyorsan fejlődött. Termelése azonban nem volt elegendő 526