Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Sipos Aladár: Budapest gyáripara, 1919-1933 = Fabrično-zavodskaâ promyšlennost' Budapešta 475-553

a 22 millió pengőt, az egész vegyészeti iparénak 23,5%-át. Ez a termelési érték 88,2 millió köbméter gáz előállítását jelenti, és a belföldi gázfogyasztás 90%-át a budapesti gázgyárak állították elő. Budapest gázgyárainak összes gázeladását tünteti fel az alábbi táblázat.

83 Gázeladás millió m

3 1913 83,2 100,0 1924 95,8 115,2 1919 58,7 70,1 1926 88,2 106,0 1920 71,3 85,7 1928 90,1 108,3 1922 93,3 112,1 1929 95,7 115,0 A gázeladás növekedésében nagy szerepe volt a közvilágítási fogyasztás növekedésének, míg a magáncélú gázfelhasználás csak kisebb ütemben emelkedett. Budapesten az 1925. évi összeírás szerint összesen 20 000 épület volt, ebből 17 600 lakóház 204 000 lakással. A lakóépületek közül csak 11 957 épületben volt gázcsatlakozó vezeték. 68 000 lakásban volt gázvezeték, 136 000 lakásban pedig nem volt bevezetve a gáz. A gázcsatlakozóval ellátott házakból 75 000 lakásban nem volt gázvezeték, noha az épületek csatlakozóvezetéke az utcai főcsőbe be volt kapcsolva. Budapesten az épületek 55,6%-ában volt gázvezeték, ezzel szemben az 500 000—100 000 lakosú német nagyvárosokban az épületek 95,8%-ában volt a gáz bevezetve. Nálunk 100 lakosra 9,4, Németország városaiban 24,7 gázfogyasztó jutott. Budapesten ,,éppen azokban a kerületekben van a legtöbb gáznélküli lakás, amelyekben a szegényebb lakók laknak tömegesen, akik szívesen szereltetnének fel konyhájukba gázfőzőt, sütőt, vagy takaréktűzhelyet, de a háztulajdonos nem hajlandó a felszállóvezeték és a belső berendezési vezetékek költségeit viselni, a lakók pedig nem mernek erre áldozni, mert a lakásból való kiköltözés esetén a befektetésért megtérítést nem kapnának" — olvashatjuk a Gázművek 1928. évi jelentésében.

84 Ezek a viszonyok éles fényt vetnek a kapitalista Magyarországra. A gázgyártásnál azonban az előállított gáz termelése mellett nagy jelentőségük volt a melléktermékeknek is. Ezek között elsősorban a kőszénkátrány termelése volt a legfontosabb. A budapesti gázgyárak 1926-ban mintegy 50 000 q kőszénkátrányt állítottak elő, amelynek több, mint negyedrészét útépítésre használták fel. A keményítőgyártás kapacitása az ország területének csökkenése következtében túlméretezett volt, ezért termelése erősen függött az exportlehetőségektől. A burgonya- és búzakeményítő exportjának csökkenése miatt azonban ez az iparág nem fejlődhetett. Hasonlóképpen túlméretezett volt a műtrágyagyárak kapacitása is, amelyek termelésének növekedését a porosz utas fejlődés során csődbekerült mezőgazdaság akadályozta. Mint láthattuk, Budapest vegyipara igen heterogén volt és egyenlőtlenül fejlődött. Az egész ipari főcsoport termelési értékének alakulását mutatják a következő adatok : 500