Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Sipos Aladár: Budapest gyáripara, 1919-1933 = Fabrično-zavodskaâ promyšlennost' Budapešta 475-553

Egyesületének kezdeményezésére, a textilgyárosok már 1922-ben szakítottak a „szocializmus dogmájával", a napi 8 órás munkaidővel, s visszatértek az 57 órás munkahéthez.

74 Mindez nagymértékben fokozta a munkások kizsákmányolását, s növelte a textilgyárosok profitját. Ruházati ipar A fonó- és szövőipari konjunktúra kedvező hatása kiterjedt a ruházati iparra is, amely Budapesten az 1920-as évek folyamán szintén számottevő iparrá fejlődött. Ezt mutatják a következő számok. A budapesti ruházati ipar termelési értéke 1913. évi árakon számítva: 1913 1925 1929 Millió pengő 19,6 20,8 36,2 indexszám 100,0 106,2 184,7 A ruházati ipar termelését az 1920-as évek elején akadályozták a behozatali tilalmak, mert ennek következtében több fontos anyagot külföldről csak nehezen vagy egyáltalán nem tudott beszerezni. De nehézségeket okozott a feldolgozó ruházati iparok körében az is, hogy a textilbehozatali korlátozások miatt ,,a belföldi textilgyáripar és a textilkereskedelem árai nem egy fontos cikkben a világparitás fölé emelkedtek, és így a belföldi feldolgozó ipar termelési önköltségei magasra emelkedtek."

75 Emiatt a ruházati ipar és a textilgyárosok között éles ellentétek voltak. Mindez közrejátszott abban, hogy a ruházati ipar termelése az 1920-as évek első felében lassabban növekedett. 1925 után azonban a termelés gyorsan emelkedett. Ebben szerepe volt a közületi rendelések fokozódásának is, mert a férfi konfekció-ipar jórészt a hadsereg, posta, vasút, rendőrség uniformis-szükségletére gyártott. A női konfekciópárban viszont jelentős volt az export is. Bőr-, sörte-, szőr- és ruggyantaipar Ez az iparág a Monarchián belül az erős osztrák és cseh verseny miatt lassan fejlődött. Az első világháború alatt a hadikonjunktúra, a hadseregszállítások szükségletei (bakancs, gyalogsági felszerelés, lószerszámok stb.) lehetőséget adtak a termelés bővítésére, de nem emelték ki a bőripart fejletlenségéből. Termeléséből számos jobb minőségű bőrfajta hiányzott. A háború után a bőripar is, az önálló vámrendszer és a protekcionista politika biztosította magas árszínvonal védelme alatt fejlődött. Megkezdték a borjú- és marhalakkbőrök, lósevrók és lakksevrók, kabátbőrök gyártását. Tökéletesítették á krómcserzésű boxbőrök kikészítési eljárását.

76 Rátértek a különféle szerszámbőrök, kesztyűbőrök, festett juhbőrök, méteráru, gépszíj stb. gyártására.

77 Mindez elsősorban a Budapest környéki nagy bőrgyárakra (a Mauthner Testvérek és Társa Rt., a Wolfner-féle bőrgyár) vonatkozik, de jelentős volt a vidéki bőrgyártás is. 32 Tanulmányok Budapest múlt;'ából 497