Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Sipos Aladár: Budapest gyáripara, 1919-1933 = Fabrično-zavodskaâ promyšlennost' Budapešta 475-553

Magos György megállapította, hogy az akkor működött 3675 magyarországi részvénytársaság közül (amelyek összesen 1509 millió pengőnyi részvénytőkével rendelkeztek), a 10 legnagyobb bank érdekeltsége — a kettős számítások kiküszöbölésével •— 628 részvénytársaságra terjedt ki, mégpedig természetesen elsősorban a legnagyóbbakra, úgyhogy a 10 legnagyobb bank az 1509 milliós egész részvénytőkéből 970 milliót, vagyis 64 százalékot ellenőrzött. Fokozódott a magyarországi részvénytársaságok felett gyakorolt külföldi ellenőrzés is. A külföldi tőkések részben közvetlenül is vállaltak érdekeltséget a magyarországi részvénytársaságokban, de főképp a magyarországi bankok útján, amelyek részvénytőkéjének jelentős része volt külföldi kézen. Azonkívül a bankok egy-egy iparvállalati érdekeltség megszerzésekor esetenként is bevontak külföldi érdekeltségeket, elsősorban bankokat.

48 A korona stabilizálása és a trianoni békeszerződésben megállapított hároméves tilalom lejárta után az ellenforradalmi Magyarország mint formailag önálló állam 1924-ben önálló vámtarifát léptetett életbe és megindulhatott az imperialista protekcionizmus útján.

49 Ezzel egyidőben a kormány megkezdte a kivitel és ,,a behozatal felszabadítását, olymódon, hogy azokra az árukra nézve, amelyeknek behozatalát szabaddá tette, életbeléptette az új vámtarifának a réginél legtöbbször nagyobb tételeit."

50 1924-ben azonban megkezdődött a háború óta fennállott kötött gazdálkodás csaknem összes, addig még fennmaradt berendezéseinek, intézményeinek és szerveinek lebontása is. Ezzel helyreállt a szabad forgalom, és ez lehetőséget adott a magyar külkereskedelem bizonyos fokú normalizálódására is. A vámtarifán kívül a kormány más protekcionista intézkedésekkel is segítette a finánctőkéseket, „mert a termelés méltányos érdekeit védő vámtarifa egymagában nem szolgálhatja kielégítően az iparfejlesztés érdekeit. Ez a meggondolás magyarázza, hogy a vámtarifán felül más eszközök is állíttattak az iparfejlesztő politika szolgálatába. Ilyen, az iparfejlesztés és ezen keresztül a többtermelés érdekeit szolgáló eszközeink a következők ; 1 ) A hazai ipar fejlesztéséről szóló 1907. III. t. c. és annak végrehajtási utasítása ; 2) az ipar alapításai, vagy üzemfejlesztési célból behozott gépekre nyújtandó vámkedvezményt szabályozó 6784/1922. M. E. sz. rendelet ; 3) a vámjog szabályozásáról szóló 1924 : XIX. t. c, illetve életbeléptéig a régi vámtarifának a költözködési ingóságoknak a behozatali vám fizetése alóli mentességéről, a behozatali kikészítési eljárásról és az engedélyjegyes forgalomról szóló intézkedései, valamint a kiviteli kikészítési eljárást szabályozó 570/1921. M. E. és 454/1921. P. M. sz. rendeletek".« E protekcionista intézkedések által biztosított kedvezményeket a tőkések bőségesen igénybe vették. Ezt mutatja pl. a következő összeállítás is.

52 Az 1907. évi III. t. c. alapján adományozott állami kedvezmények 1926—1930. évek folyamán : 488