Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)
Fügedi Erik: Topográfia és városi fejlődés a középkori Óbudán = La topographie le developpement urbain a Óbuda (Vieux-Buda) médiéval 7-56
Ez utóbbi oklevelet Tamás esztergomi érsek is megerősítette (1316. márc. 16. Uo. 721.). Mindhárom oklevélben — tehát a hévízi keresztesek, a plébániatemplom papjai és Tamás esztergomi érsek által kiállított oklevélben — minden alkalommal ugyanúgy a ,,medicus et confector medicinarum" szavakkal nevezik meg Pétert, mint ahogyan a budai káptalan tette. Ugyanez a Péter azonban 1303-ban egy budai szőlőt adott el az esztergomi keresztesek konventje előtt és itt már ,,magister Petrus fisicus et apotecarius" szerepel. Ezekből az adatokból úgy látszik, hogy az apotecarius = confector medicinarum, magyarul gyógyszerész. Az általános európai fejlődés tükrében azonban ez az adat egészen más színezetet nyer. Az apoteca és apotecarius szavaknak is más értelme volt a középkorban. Du Cange szerint az apotecarius értelme : 1. qui apotecas tenet, 2. negotiator, 3. apothecarum vei horreorum curator es. Az apotheca kezdetben mindenféle raktárt jelentett, a magtártól kezdve a könyvtárig (innen a Bartal szerinti librarius értelmezés is). A német terület fejlődését Below foglalta össze : „Das Wort Apotheke bedeutete im Mittelalter von Haus aus einen Kramladen, eine Verkaufsbude. Allmählich verengte sich der Begriff so, dass es einen Kaufladen bezeichnete, in dem vorzugsweise Gewürze, Hülsenfrüchte und Arzneistoffe, neben diesen Waren aber auch Konfekt, Wachs, Salpeter, ja sogar Papier und Seidenstoffe verkauft wurden. Eine weitere Stufe war es, dass das Bereiten und Verkaufen von Heilmitteln den Hauptbegriff der Wörter Apotheke und Apotheker bildete. Verkaufsstätten in denen Arznei (neben anderem) feilgeboten wird, lassen sich nun seit der zweiten Hälfte des XIII. Jahrhunderts nachweisen" (G. v. Below, Das ältere -deutsche Städtewesen und Bürgertum (Monographien zur Weltgeschichte VI.) Bielefeld—Leipzig 1898, 60.) — Berendes, J. könyvében (Das Apothekenwesen. Seine Entstehung und geschichtliche Entwickelung bis zum XX. Jahrhundert. Stuttgart 1907, 84. skk.) még részletesebb adatok állanak rendelkezésre arról a fejlődésről, amelynek folyamán az apotheca-k közül a „gyógyszertárak" kiválnak. A legújabban készült lengyel középlatin szótár is ezt a fejlődést tükrözi vissza. Az apotheca szó értelme a lengyelországi fejlődésben 1. repositorium, reconditorium, 2. taberna institoris, laniena, 3. officina medicamentorum. A fejlődés kronológiájára leginkább az jellemző, hogy míg a taberna institoris értelmet alátámasztó adatok a XIII. századból valók, addig az officina medicamentorum értelemben a XV. században fordul elő először. Az apothecarius szó értelmezését ugyanez a szótár a következőképpen sorolja fel : 1. institor, venditor (praecipue cuppediarum), 2. medicamentarius, pharmacopola (Lexikon mediae et infimae latinitatisPolonorum Vol. I. fasc. 4. p. 613, 614.). A lengyel anyag tanúságtételét azért tartjuk különösen fontosnak, mert a kérdéses oklevelet kiállító királyné is lengyel származású volt. A hazai adatok közül sajnos csupán Zágráb, Pozsony és Buda kiadott adatai állanak rendelkezésünkre. Az apotheca szónak Zágrábban is ,,bolt" a jelentése még a XV. század végén és a XVI. század elején is. (1477 : necnon penes viam communem a parte occidentali et inter apatecam prefati Pauli aurifabri a septemtrionali..." Mon. hist, cittis Zagrabiae XI. 35.; 1488: „Michael fregit in nocte apotecam Marci institoris, ibidem recepit quamplures res et bona mercimonialia" Uo. VIII. 55.; 1509 : „quando ad ecclesiam (ivisset) Donko Petrowych, inter apotecas tunc ibi sedit Michael Oprasnych. . ." Uo. VIII. 192.). Az apothecarius-ók. között azonban a 14. század végén itt is előfordul egy Jakmo nevű apotecarius, aki egyben orvos is volt (mint apotecarius szerepel Uo. IV. 58, 61, 62, 67 stb., mint medicus V. 3, 49.). Pozsonyról Ortvay írja, hogy a gyógyszerészek más cikkek eladásával is foglalkoztak, olyanokéval, amelyeknek eladása a szatócsok (kramer) működési köréhez tartoztak (Ortvay T., Pozsony város története. II/4. 277—280.). Megerősíti ezt az a tény, hogy a nyugat-magyarországi harmincad forgalmában a gyógyszereket szatócsok hozzák be, más szatócsárukkal együtt (Kovdts F., NyugatMagyarország áruforgalma a XV. században, Bp. 1902, 169.). A budai helyzetről a budai jogkönyvnek az a passzusa ad felvilágosítást, amelyben a város hatósága megtiltja, hogy az apotecariusok olyan cikkeket .adjanak el, amelyeket rőffel mérnek ki, hanem csak olyanokat engedélyez, amelyek 45
