Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Hetés Tibor: Budapesti munkások felfegyverzése a Magyar Tanácsköztársaság védelmében = Vooruženie budapestskih rabočih na oborohy Vengerskoj Sovetskoj Respubliki 423-474

tüzér dandárparancsnokoknak ... hisz őket ugyanaz a gondolat vezette, mint engem ... a diktatúra megbuktatása a kézbe vett katonaság útján". „Április végén a 9. vasashadosztályból 7 század, két tüzérezred állt ; a tüzérezredek felszerelése : 16 aknavető, 7 hegyi ágyú ; 8 99 m. 10 cm-es tarack, 8 16m. német tábori ágyú volt. A laktanyában elraktározva 20 géppuska, 1800 puska, 11/2 millió töltény, sok tüzérségi lövedék és 1000 kézigránát feküdt akcióra készen".

29 Honig itt is nyilván túloz és a maga ellenforradalmi szerepét kívánja kidomborítani. Az azonban tény marad, hogy a hadosztály vezetésében jelentős ellenforradalmi befolyás érvényesült. A vasas hadosztály lelkes katonáinak kellett megküzdeni ezzel a veszéllyel. A Magyar Tanácsköztársaság életében május 2-án bekövetkezett katonai és politikai fordulatnak még csak a szellője sem érintette azokat, akiknek feladata maradt a Budapesten levő munkásezredek további szervezése. Mindenekelőtt nem mérték le gyakorlatilag a májusi fordulat jelentőségét a hadsereg szempontjából, és ezért a budapesti munkásezredek szervezése nem a céloknak megfelelően haladt. Mint akiknek semmi közük a Vörös Hadsereghez — hiszen igen nagyszámú budapesti munkászászlóalj vonult be a Vörös Hadseregbe —, most már teljesen háttérbe szorították azt az elvet, hogy a Budapesten maradt ezredek megfelelő tartalékai legyenek a Vörös Hadseregnek. A kommunisták, akik közül igen sokan és igen sokszor hangsúlyozták annak jelentőségét, hogy a budapesti ezredeket a Vörös Hadsereg tartalékezredeivé kell kiképezni, nem szereztek érvényt akaratuknak. Ezalatt pedig sikerült úgy megszervezni a budapest munkásezredeket, hogy azok bizonyos értelemben öncélú fegyveres erővé alakultak. Az öncélúság azt jelentette, hogy a proletárdiktatúra külső védelme szempontjából minimumra csökkent jelentőségük. Míg egyrészről igaz az, hogy ezt a fegyveres erőt a proletárdiktatúra fennállása idején nem tudták ellene felhasználni, másrészről viszont az is igaz, hogy a végveszély idején — 1919. augusztus 1-én — a kommunistáknak sem sikerült harcba szólítani Budapest munkásait. A Forradalmi Kormányzótanács május 2-i ülésén — Haubrichot nevezték ki Budapest katonai főparancsnokává.

30 Helyeselni kell a Budapesti Karhatalmi Parancsnokság megszervezését, de a proletárdiktatúra kárára történt, hogy parancsnokává Haubrichot nevezte ki a Forradalmi Kormányzótanács.

31 Május 3-án Haubrich bejelentette, hogy átveszi a parancsnokságot Budapest és környéke karhatalmi alakulatai felett. A parancsnokság céljaként a visszaözönlő csapatok lefegyverzését és a belső rend fenntartását jelölte meg.

32 Ezzel egyidőben megszervezték a Gyári Munkáscsapatok Főparancsnokságát. A Főparancsnokságot alárendelték a Budapesti Karhatalmi Főparancsnokságnak. Feladatául a következőket határozták meg : „Kötelessége a gyári munkáscsapatok kiképzésének, fegyverrel és lőszerrel való ellátásának, továbbá utasításaim szerint a karhatalmi 434