Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Hetés Tibor: Budapesti munkások felfegyverzése a Magyar Tanácsköztársaság védelmében = Vooruženie budapestskih rabočih na oborohy Vengerskoj Sovetskoj Respubliki 423-474

viselője : ki a frontra! ... S ha . . . Budapest proletariátusa, amelynek jtt önök a küldöttei, a képviselői, nemcsak, hogy nem letargikus állapotban van, hanem áldozatkészségét a végletekig fokozza, akkor meg. vagyunk mentve és meg van mentve a proletárforradalom . . ,"

14 A felhívás megtette hatását, Budapest munkássága lelkesen jelentkezett a zászlók alá. Jó példával maga a Munkástanács járt elöl, amikor egyhangúlag hozott határozatával kinyilvánította, hogy a Munkás- és. Katonatanács, valamint a Forradalmi Kormányzótanács tagjainak fele kimegy a frontra.

15 A Hadügyi Népbiztosság április 22-i felhívásában felszólította a budapesti munkásokat a Vörös Hadseregbe való jelentkezésre. A toborzás ekkor tulajdonképp közvetlenül a Vörös Hadseregbe történt, de a jelentkezők a gyárakba vonultak, ahol elkülönítve a munkászászlóaljaktól, kiképzésen vettek részt. Az eredményes toborzógyülésekről a Vörös Katona így számolt be : ,,A VIII. kerületi Forradalmi Munkás- és Katonatanács tegnap 14 helyen rendezett toborzó népgyűléseket. A gyűléseken kivétel nélkül józsefvárosi proletárok óriási tömege jelent meg ... A kőbányai munkások és munkásnők vasárnap délelőtt a Kaszinó helyiségében nagyszabású gyűlést tartottak ... A gyűlés . . . erkölcsi kötelességévé tette azoknak a kőbányai munkásoknak, akik nem dolgoznak hadiszergyárban, hogy lépjenek be a Vörös Hadseregbe és védjék meg a forradalom vívmányait".

16 Most már kifejezetten a budapesti munkások mozgósításán volt a hangsúly, hiszen az előbbiekben említett felhívás és az ennek nyomán megindult toborzás Budapestre és környékére vonatkozott.

17 A figyelem középpontjában, a sajtóban, mind nagyobb hangsúlyt kapott a hadseregszervezés, de a fegyverbe állított és már megszervezett nyolc munkásezred sorsa és tevékenysége is. Az egész ország bizakodással tekintett a munkásezredek felé. A Népszava sem,,másodrendű" ügyként foglalkozott a felállított munkászászlóaljakkal : ,,A gyári munkászászlóaljak felé bizakodással, bátor forradalmi reménykedéssel néz most a valóban nemzetközi, valóban forradalmi proletariátus. A nemzetközi imperializmus fehér gárdáit támadásra küldi az ifjú magyarországi Tanácsköztársaság ellen... A szervezett munkásság fegyveres erejének java most a gyári munkászászlóaljakban összpontosul a Vörös Hadsereg mellett. A Vörös Hadsereg szervezése, szaporítása, kiépítése mellett a gyári munkászászlóaljak szervezése, szaporítása, kiépítése, begyakorlása és felfegyverzése most a legsürgősebb feladat . . . A pillanat parancsa ez : Fegyvert a gyári munkászászlóaljaknak!"

18 A gyárak és üzemek sorra jelentették be munkászászlóaljaik megszervezését. Veszélyben a forradalom! Ez a kiáltás hangzott a főváros minden gyűlésén és az újságok hasábjain.

19 Április 22-én a frontra indult az első budapesti munkászászlóalj,, a csepeli lőszergyár 1/22. zászlóalja. Ők voltak Budapest munkásainak előhírnökei a Vörös Hadseregben. Néhány nappal később a Weisz. 428