Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Fügedi Erik: Topográfia és városi fejlődés a középkori Óbudán = La topographie le developpement urbain a Óbuda (Vieux-Buda) médiéval 7-56

,,Patika"-család két tagja, 1 vámos, 2 deák fordul elő.

172 A helynevekből alkotott családnevek is szűk körre mutatnak, a (Pilis-)Szántói, Bogdányi, Győri, Ürömi, Borosjenői, Fehérvári, Budai és (Pilis-)Csabai nevek mind a közelebbi környékre utalnak és az általánosságban mozgó Somogyi és Zalai mellett a Pécsi név jelenti a legtávolabbi országrészt.

173 Nyoma sincs a hazai városainkra annyira jellemző külföldi városnevekből alkotott családneveknek. Teljesen összhangban áll ezzel a képpel a középkorból fennmaradt végrendeletek tartalma is.

174 Szőlők, telkek, házak fordulnak elő bennük, de sehol sem találkozunk akár pénzben kifejezett, akár kereskedelmi árukból vagy kihelyezett kölcsönökből álló vagyonnal. Más oklevelek tartalma is megerősíti ezt az állítást, mert a szőlőkről szóló oklevelekben a tulajdonosok és a szomszédok közt mindenféle idegen, elsősorban budavári, pesti és felhévízi polgárokkal találkozunk. Az óbudai lakosság anyagi helyzetének romlása a XV. sz. végére olyan fokot ért el, hogy idegen városok polgárai behatolhattak az óbudai szőlőhegyekre és ott kiterjedt birtokokat szerezhettek. A mészárosok elsősége, a kereskedők hiánya, a fejletlen iparra és a közeli falvakból vagy városokból való származásra mutató családnevek, a szegényes végrendeletek, az óbudai dombokon idegenek kezében levő szőlők mind egy végeredményt erősítenek meg : Óbuda a XIV. sz. második felében mezővárossá süllyedt le, amelyben az ipar és a kereskedelem gyengén volt képviselve, a gazdasági élet alapja ismét a bortermelés lett, a lakosság szűkös anyagi viszonyok közt élt, elzárva a fejlődés lehetőségétől. S ennek a süllyedő gazdasági életnek volt hűséges kifejezője az 1355-i oklevél, amelyet cseréről szóló oklevélnek, concambialisnak neveztek, s amelyben a király és a budai prépost birtokot cseréltek, a birtokon élő óbudaiak rovására. III. Összefoglalás Óbuda középkori fejlődésében három korszakot különböztettünk meg. Az első korszak a honfoglalástól a XII. sz. végéig tartott, befejezését az 1212-i oklevél jelzi. Ez alatt az időszak alatt a városi fejlődés gazdasági téren lényegében befejezést nyert. A honfoglaláskori fejedelmi központ a királyság első századában igazgatási központtá alakult át és egyházi téren a budai káptalan megalapításával, valamint a királyi szálláshely létrejöttével erősödött meg. Ez az igazgatási centrum alkotta a város egyik magvát, ez vonzotta maga köré a környék agrárlakosságának egy részét. Ugyanez a központ, főképpen a központban élő fogyasztóréteg volt az oka annak, hogy a bel-és külkereskedelem útvonalát megváltoztatta és az óbudai réven át Óbudát is felkereste. Topográfiailag az első prépostsági templom és az ismeretlen helyen fekvő királyi szálláshely mellett kialakult az óbudai piac is. Óbuda tehát gazdasági értelemben véve várossá lett. Ugyanebben az időszakban sajnos nagyon keveset 39