Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Sándor Vilmos: A budapesti malomipar kialakulása, 1839-1880 = Die Entwicklung der Mühlenindustrie Budapests, 1839-1880 315-422

Az 1875-től kezdődő fellendülés nagy profitjának egy tekintélyes részét a budapesti malmok a további profitok biztosítása érdekében technikai berendezésük felújítására, bővítésére használták fel ; s ha a kitűnő piaci konjunktúra és más körülmények hozzá is járultak ahhoz, hogy kiheverjék a termékhiány és egyéb válságok okozta csapásokat, — konszolidációjuk és további fejlődésük szilárd alapját az őrlési technológia és a munkagépek szakadatlan javítása, az ipari forradalomnak a malomipar munkagépére történt átterjedése vetette meg. A budapesti malomipar létalapját az export alkotta ; 1878-ban pl. négy budapesti malom termelésének 60%-át exportálta,

66 s amennyiben a nemzetközi piacon elért első helyét a külföldi versennyel szemben fenn akarta tartani, kénytelen volt lisztjének minőségét emelni és az előállítási költségeket szinte szakadatlanul csökkenteni. Mint a korábban elmondottakból ismeretes, a budapesti malomiparban használatos magasőrlési eljárás és ennek a malomkő használatán alapuló technikája, egy negyedszázad óta lényegében változatlan maradt. A technikai fejlődés a malmok termelőképességének növekedésére és fő munkagépének, a kőj aratnak szerkezeti tökéletesítésére szorítkozott.

67 A malmok elsősorban arra törekedtek, hogy a dara tisztítását, amitől a liszt fehérsége függött, a tökéletesség minél magasabb fokára emeljék. A középtermékeket, a darát és a dercét újabb és újabb osztályozási műveletnek vetették alá, s ezt a kézi erővel végzett műveletet szinte a végtelenségig folytatták ; ezért nevezték el a franciák a „magyar őrlést" „mouture infinie"-nek, végtelen őrlésnek. Az őrlemények szitálásához használatos korábbi készülékekkel szemben az 1860-as években elkészült centrifugái-szita jelentett lényeges újítást, amely az addig a szitálásnál kézzel végzett rázást centrifugális erővel helyettesítette. Az 1872-ben már kiforrott szerkezetet Nagel és Kamp-féle rosta név alatt a budapesti malmok is bevezették. A gép erőszükséglete viszonylag nagy volt, s állandó felügyeletet és ápolást igényelt.

68 A döntő fordulatot az őrlemények szitálása terén a Haggenmacher Károly által az 1870-es évek első felében feltalált síkszita hozta meg. Az addig alkalmazott forgószitákkal szemben a síksziták minőségi eredményei jobbak, befektetési és üzemköltségei kisebbek voltak és jelentős helymegtakarítással jártak. így pl. 4 Haggenmacher-rendszerű síkszita 30—40 hengerszita munkáját pótolta, mégpedig 1

/

10 résznyi üzemerővel. Emellett kikapcsolta a kézimunkát, és a szitálási műveletet teljesen automatizálta. A síkszita hamarosan kiszorította a budapesti üzemekből a régebbi típusú szerkezeteket. Megjelenése annak idején külföldön is például a német molnárok között valóságos beszerzési lázat idézett elő, mielőtt még szerkezeti kivitele a használhatóság kellő fokát elérte volna. Ennek visszahatásaként sok malomból eltávolították. Idővel azonban a gyárak annyira tökéletesítették a szerkezetét, hogy a malomipar nélkülözhetetlen berendezésévé vált.

69 Az 1860-as évek végén került alkalmazásba a budapesti malmokban az erős, mesterséges légárammal működő tarár, amely a pelyvát 25 Tanulmányok Budapest múltjából 385