Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Sándor Vilmos: A budapesti malomipar kialakulása, 1839-1880 = Die Entwicklung der Mühlenindustrie Budapests, 1839-1880 315-422

Emellett az abszolutizmus kormányai a pesti és budai polgárság kereskedő és iparos rétegének gazdasági kérdésekben tanácskozási lehetőséget nyújtottak a városi tanácsban is. 1850-ben Pesten 12 kereskedőt és iparost, Budán 10-et nevezett ki a városi tanács mellé, majd számukat 1858-ig fokozatosan 42-re, illetőleg 30-ra emelte fel, s néhány értelmiségivel és nagybirtokossal egészítette ki. 1860-ban, amikor a képviselőtestület tagjai már nem kinevezés, hanem választás útján foglalták el helyüket, a kereskedők és iparosok mellett az értelmiség, a háztulajdonosok, a nagybirtokosok és a dzsentri is jelentős számban került be a tanácsba.

3 Pest és Buda gazdasági ügyeinek és gazdasági életének intézésében, irányításában az abszolutista kormány a szorosan vett polgárságot, az iparosokat és kereskedőket előnyben részesítette a lakosság más osztálybeli tagjaival szemben, és ennek hatása elsősorban a kereskedelem érdekeinek erőteljesebb felkarolásában és bizonyos mértékig az iparfejlődés terén is kifejezésre jutott. Maga a pesti kereskedő és ipari burzsoázia, a teljes szabadkereskedelem, a szabad iparűzés, a gazdasági liberalizmus elvi álláspontját képviselte. A pesti kereskedelmi kamara megalakulásától kezdve állandó harcban állt a céhekkel, amelyeknek túlkapásai ellen igyekezett a nagyipari fejlődésnek és a kereskedelemnek szabad utat biztosítani.

4 Örömmel üdvözölte az 1856-ban készült Toggenburg-féle iparrendelet-tervezetet, amely az iparszabadság elvét kívánta a Habsburgmonarchiában érvényesíteni.

5 Követelte a kamatkorlátozások megszüntetését, a szabadelvű kereskedelmi rend bevezetését, az oktatás szabadságát, a tőke szabadságát, az uzsoratörvény, a hús- és a kenyérárszabályzat megszüntetését.

6 Az ipari fejlődés előmozdítása érdekében a fontosabb iparágak számára szakiskolák felállítására, szakkönyvtárak, modellgyűjtemények, minta-tanműhelyek, iparegylet és ipartársulatok létesítésére tett javaslatot.

7 Az iparfejlődés kérdésében nem mutatkoztak ellentétek a pesti kereskedő és az ipari burzsoázia között, mert korszakunkban a kereskedő mindinkább ipari vállalkozóvá lett. S ha a kereskedőréteg számbelileg nem is múlta felül az iparosréteget, gazdasági jelentősége és vagyoni helyzete nagyobb és növekvő befolyást biztosított számára a kamarában, a városi közügyekben, s általában — az országos politika kivételével — a közéletben. Pest kereskedelmében az 1850—1860-as években egyrészt a kivitel cikkei : a nyerstermények, másrészt a behozatal cikkei : az ausztriai és más külföldi gyáripar termékei, az úgynevezett ,,manufaktúra cikkek" domináltak. A kiviteli kereskedelemben : a gabona, gyapjú, bor, szalonna, zsiradékok, gubacs, nyersbőr, repce, repceolaj, hamuzsír, kender, fa, toll, sertés, méz, viasz, vas és egyéb fémek szerepeltek.

8 A külföldi cikkeket pedig akkor még szinte kizárólag „maga a magyar kereskedelem hozta be".

9 Valamennyi kereskedelmi ág közül azonban a tőkefelhalmozás, szempontjából a gabonakereskedelemnek volt döntő jelentősége. 360