Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Mályuszné Császár Edit: A Budai Népszínház és közönsége = Le Théatre populaire de Buda et son public 261-314

munkájuk fölött, ha sürgős a dolog, fél éjszakán át is. Jókai hamis idealizmustól csöpögő regénye, a Gazdag szegények, némi fényt vet ennek a kizsákmányolt női munkaerőnek az életére. Sorsa az elzüllés, vagy az életnek az a hapy endje, ami a városi szegényházban teljesül be. (Jellemző, hogy ezt Jókai komolyan, mint a boldog, szép öregséget tünteti fel.) De nem mehetnek szórakozni e legszegényebbek már csak azért sem, mert munkaidejük reggel öttől este hétig tart. Ha feltesszük, hogy ennyi munkával megkeresnek heti egy színházjegyre valót, gondoljunk arra, hogy a hatszori 5—6 órai alvás után hetente egyszer aludniuk is kellett . . . ,,Ferike, a szép mosónő" — Apraxin Júlia emelkedett szellemű novellájának hősnője — éppen úgy nem jutott el soha színházba, mint Jókai masamódja, rendőre vagy vasúti pályaőre sem.

38 Az ipar javarésze kézműipar még. A céhek már meglazultak ugyan, kereteik itt is, ott is tágulnak, de a szellem még feudális : mester, legények többnyire együtt esznek, s a kis inas is meghallgatja az asztali beszélgetéseket. így értesül a politika eseményeiről, kezd lelkesedni a szabadság eszméjéért, amiért a szegény, bolondos Libényi Mátyás meghalt. Ez a kisfiú hall a Népszínházról is beszélni, s beszökik az előadásra, amiért Molnár, a hajdani potyanéző nem tud megharagudni. . . Az iparososztály, még a szegényebb je is, már el-eljár a színházba. Az a réteg könyvet is vesz, legalább egyet évente, a kalendáriumot. Hatalmas, arannyal díszes nagy naptárak mellett vannak kicsik, szerényebbek is, de mindegyikben akad valami regényes történet, néhány kép. Szerencsés esetben Pál és Virginia szelíd, megható története az asszonyok, Robinson az ifjúság, egy kis történelem a férfiak számára. Kevésbé lelkiismeretes vállalkozó a ,,szép, jó s hasznos könyvek ismertetése" rovatban ajánlja Jókai „Tündér-regéit" is, és mutatóban közül belőle egy-két egyértelmű rigmust. Mindegy, a naptárakon sok ezer ember épül, s akad olyan naptár is, amelyik inti olvasóját : ha Pestre jön, felkeresse ám a Nemzeti Színházat ! Iparos sok él a fővárosban. A Népszínház céljául azt is kitűzte, hogy „magyar színház képes közönséget" nevel. A szabadságharc előtt 12 000 munkás és kisiparos közül 5700 német, 3200 magyar, 1700 zsidó, 800 szerb és 750 görög és román volt. Bz az arány azóta eltolódott a magyarság javára, mert a szabadságharc után hatalmas rokonszenv és csatlakozási vágy vett erőt a fővárosi nemzetiségeken. —A csizmadiacéh már 1849 előtt is színmagyar volt, nem csodálkozhatunk hát, hogy a Népszínházra adakozók első soraiban találjuk. Buda lakossága a húszas években 25 228 német és 1100 szerb mellett csak néhány száz magyart mutatott föl ; 1880-ban Budapesten 360 551 ember élt, ebből 198 742 magyar, 119 902 német, 21 581 szlovák és csak 1756 szerbhorvát. A románság száma ekkor már elenyésző. A szabadságharc utáni években valóban úgy tűnt, hogy a „tudomány, a művészet a magyar faj kiváltsága ebben az országban. Ami fény kisugárzik a nemzetiségek tömegéből, az mind magyarrá lesz. A géniusz magyarul gon19 Tanulmányok Budapest múltjából 289