Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Fügedi Erik: Topográfia és városi fejlődés a középkori Óbudán = La topographie le developpement urbain a Óbuda (Vieux-Buda) médiéval 7-56

Mármost az oklevél elemzése során elsősorban azokat az elemeket Icell közelebbről megvizsgálnunk, amelyek a város történetének fentebb vázolt első korszakára nyújthatnak felvilágosítást. Ebből a szempontból az oklevél két fontos adatot közöl : a csöböradó és a vásárvám el adományozását. A csöböradó eladományozásából megtudjuk, hogy Óbudán a mezőgazdasági termeléssel foglalkozó lakosság szőlőket telepített. A szőlőhegyek általános jellemzői voltak a városi fejlődésnek hazánkban, elegendő itt Pozsony, Nagyszombat és Kassa példájára utalnunk. A bortermelés gazdasági alapja nyilván az volt Óbudán is, hogy borral látták el az igazgatási központ nem termelő elemeit is. Az igazgatási központ tehát elsősorban olyan mezőgazdasági termeléssel foglalkozó egyéneket vonzott Óbudára, akik ott a földrajzi adottságoknak megfelelően bortermeléssel foglalkoztak. Ezek a bortermelők azonban még nem tehették várossá Óbudát. Amint azt a XV. századi példa mutatja, a bortermelés önmagában véve még nem kölcsönöz a településnek városias jelleget, A szőlők egy része ui. a XV. sz. folyamán tönkrement, s akkor a királyné <és a prépost együttesen kénytelenek voltak a szőlők újratelepítése esetére bizonyos előnyöket biztosítani.

105 Más egykorú adatok világánál azonban úgy tűnik, hogy az óbudai szőlőtermelő terület nagyjából mégis termelt.

106 Ugyanebben az időben azonban Óbudának falu jellege volt,

107 s így a XII. századra nézve^ sem kockáztathatjuk meg azt az állítást, hogy a bortermelők tették Óbudát várossá. Az agrárlakosságnak az igazgatási központ körüli koncentrációjával kapcsolatban még egy kérdést kell felvetnünk. Fehéregyházáról tudjuk, hogy plébániatemplom volt,

108 s azt is tudjuk, hogy a XIII. sz. végéig azt a területet, amelyen a templom állott, Banának nevezték.

109 Fehéregyháza körül azonban — legalábbis a XIV. században — nem volt település.

110 Viszont a középkori egyházi jogrendszerben csak olyan templom rendelkezhetett plébánia joghatóságával, amelynek hívei is voltak. Ebből arra kell következtetnünk, hogy Fehéregyháza körül egy, a későbbi idők folyamán elpusztult telepnek is kellett lennie, amelynek lakossága az idők folyamán elpusztult vagy elvándorolt. Abból a tényből kiindulva, hogy egyrészt 1298-ban már elhagyott helyként emlékeznek meg Banáról,

111 másrészt az 1212-i határjárás nem emeli ki Bánát a budai prépostnak adományozott területből, azt kell feltételeznünk, hogy a telep a tatárjárás alatt pusztult el, vagy már megelőzőleg elnéptelenedett. Ha •ez az utóbbi eset felel meg a tényállásnak, akkor ebben a jelenségben az igazgatási központnak az agrárlakosságra gyakorolt szívó hatását kell látnunk. Az 1212-i oklevél az agrárlakosságon kívül megemlíti Óbuda vásárvámját is. Különös fontosságot nyer ez a kitétel az 1148-i oklevéllel történő Összehasonlítás világánál. 1148-ban Óbudán még nem volt piac, a piac helye Felhévíz, a forum Geyse. Géza vásáráról azonban később nem nallunk. Amikor 1465-ben a budai káptalan jogainak helyreállítását követelte Felhévízen, akkor is csak útvámról, de nem vásárvámról beszélt.

112 Ez — mint arra már fentebb céloztunk — nem magyarázható 27