Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Mályuszné Császár Edit: A Budai Népszínház és közönsége = Le Théatre populaire de Buda et son public 261-314

many", s amikor Molnár felhívta a figyelmet arra, hogy a budai Lánchídfőnél álló s a Lánchíd Társaság raktárául szolgáló régi magtár, nem sok átalakítással, színházzá lenne varázsolható, a város azonnal magához váltotta az épületet s a környező telkeket. A Segélyező Bizottmány, élén a városi főkapitánnyal, Áldásy Antallal, így fogalmazta meg törekvését :" . . . A bizottmány czélja egy Budán létesítendő népszínház által a hazai nyelvet mívelni, a nemzeti mívelődést főleg népies irányban terjeszteni, 's az ősvárosí közönséget nemesebb színházi élvezet által öntudatra ébresztve abban a tudomány és művészet megkedvelését növelni." Még hangsúlyozottabb a városi színházi bizottmány (egy, a városi ügyintézésben már a XVIIÏ. sz. vége óta állandóan szereplő testület) hazafias állásfoglalása, amikor június 1-i ülésében indítványozza állandó magyar népszínház létesítését, hiszen ,,a színházi intézetek nem csupán a' közönség mulattatására, hanem egyszersmind az ifjú sarjadék, valamint jellemének, úgy szívének kiképzésére 's az alkotmányos szellem szabadság iránti előszeretetének és tiszta erkölcsiség gyarapítására 's kiterjesztésére szolgálnak . . ." Ezt követte a jún. 11-i közgyűlés, amelyen az egyik tanácsúr kijelentette : elég szégyen ugyan, hogy ők nem beszélnek magyarul, de legalább a gyermekeiknek meg kell tanulniuk, s e célból budai magyar színházra szükség van. A nyár folyamán megindult tehát az átalakítási munkálat. A terveket Gerster és Frey építészek készítették el, a berendezés pest-budai és pozsonyi iparosok munkája volt. A színház nem volt nagy, a Nemzeti Színháznál is jóval kisebb. Földszintjén 280 piros posztós zártszék állott, két oldalt, kissé magasítva, 84 karszék. Mögöttük 180—200 személy számára állóhely. Az első emeleten 28 nyitott, a prosceniumban 4 zárt páholy, a második emeleten 140 karzati zártszék és 300 állóhely volt. A változási függönyre, Molnár saját elgondolása szerint, Kisfaludy Károly és Szigligeti mellszobrát festette a pozsonyi Horn, az első függönyt ,,eszményesítő és hazafi kegyeletből" a pesti Mayer György készítette. A homlokzaton, kívülről, a régi balatonfüredi színház felirata ékeskedett : „Hazafiság a nemzetiségnek." Harminc esztendeje volt annak, hogy Kisfaludy Sándor ezt a hangzatos címet íratta színháza oromzatára, s 1861-ben, Pesten, kicsit már megmosolyogta a párizsi élclapokon iskolázott újságíró. Az a felirat is állandó témája lett a későbbi, Molnár ugratására szánt tréfálkozásoknak.

13 A főváros népe nagy lelkesedéssel „pártolta" a színházat, kezdve azon, hogy urak, úrfiak, grófnők és bérkocsisok egyaránt segítettek a kubikos-munka elvégzésében, s folytatva az előadások látogatásán és magasztalásán. Egyelőre mindenki a Népszínházba járt, arról beszélt, írt, számára szerzett népdalt vagy magyar ábrándot, s nem egy vélemény a Nemzeti Színház fölé helyezte. Kevésbé megalapozott intézmény talán meg is sínylette volna ezt a hirtelen támadt nagy ellenszelet, a Kerepesi út azonban kiállta. Mielőtt tovább haladnánk a Budai Népszínház történetének vizsgálatában, most, a megnyitást követő első előadások során, amikor az 270