Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Fügedi Erik: Topográfia és városi fejlődés a középkori Óbudán = La topographie le developpement urbain a Óbuda (Vieux-Buda) médiéval 7-56

A központot fenntartó és működésében részt vevő elemek, a királyi szálláshely körül csoportosuló előkelők és szolgáik alkották tehát Óbuda legkorábbi lakosságának első csoportját. Bzeket az elemeket azonban, sem társadalmi szempontból, sem gazdasági tevékenységük alapján nem minősíthetjük városi elemeknek. Foglalkozásuk nem a kereskedelem esnem az ipar körébe esik, gazdasági szempontból véve még csak nem is termelők, ennélfogva nem állíthatjuk róluk, hogy a leendő városi polgárság magvát képezték. Jelenlétük és a központ körüli bizonyos fokú koncentrációjuk mégis a társadalmi-gazdasági értelemben vett város kialakulásának egyik legfontosabb tényezője volt nemcsak Óbuda és a magyar városfejlődés, hanem általában az egész középkori európai fejlődés szempontjából. Jelentőségük — amint erre újabban fokozott mértékben mutatott rá a német történészek egy csoportja

100 — negatív jellegű. Az igazgatási centrumból önmagában véve még nem jött létre város, ez a település gazdaságilag és társadalmilag is elüt attól a bonyolult szervezettől, amelyet középkori városnak nevezünk. De éppen mert az igazgatási központban élő elemek nem foglalkoztak termeléssel, ellátásukról gondoskodni kellett. Az igazgatási központ tagjai ráadásul fokozott igényekkel léptek fel, aminek következtében a termelés speciális, ágának képviselőire, az iparosokra és a külföldi luxuscikkek közvetítőire, a kereskedőkre is rászorultak. Az igazgatási központnak ez a negatív gazdasági jellege szívó hatást, fejtett ki, s e hatás következtében a centrum körül letelepülő elemek már kifejezetten városalkotó elemek,, kereskedők és iparosok voltak. Sajnos, ennek a kornak egyetlen oklevele, az 1148-i privilégium nem szól magáról Óbudáról, így csupán az oklevél egyéb utalásaiból következtethetünk azokra a társadalmi elemekre, amelyeket az igazgatásiegyházi központ Óbudára vonzott. A király a rév jövedelmét és a kereskedelmi árukkal megrakott hajók vámját adományozta 1148-ban a budai káptalannak. Ezt a forgalmat csak kereskedők bonyolíthatták le. Szt. László korában a kereskedelem még nem lehetett olyan nagy jelentőségű, hiszen Óbudán nem volt piachely (ilyen értelemben még nem is tekinthető városnak), a vásárt Felhévízen tartották, de a forgalom egy jelentős része mégis az óbudai réven át bonyolódott le az állandó királyi székhely, Esztergom felé. A város fejlesztésének első korszakát az 1212-i oklevél zárja le. Ez az oklevél — összevetve az 1148-i privilégiummal -— már részletes képet rajzol Óbuda kialakulásáról, s a kialakulás folyamatában résztvevő gazdasági és társadalmi tényezőkről. II. Endre elismerve azt, hogy a budai káptalant régi jövedelmeitől nemegyszer megfosztották, írásba foglaltatta a káptalan addig kapott jogait és jövedelmeit. Ezek pedig: 1. Buda helység területe, 2. a helység feletti bíráskodás joga, 3. a helység vásárvámja és 4. a budai szőlők csöböradója. A felsoroltak"közül egyet sem találunk meg II. Géza király 1148-i oklevelében, maga II. Endre sem hivatkozik az 1148-i privilégiumra. Ehelyett II. Endre közvetlen elődjére, Imre királyra és annak intézkedésére, sőt oklevelére hivatkozik. 25