Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)
Kubinyi András: Csepel népessége a XVIII. században és a XIX. század első felében = Die Bevölkerung von Csepel im 18. und die ersten Hälfte des 19. Jahrhunderts 229-259
példányainak községi összesítéseit tartalmazzák. Eszeket a Summás táblázatokat a megyéknek évenként fel kellett küldeni a Helytartótanácshoz, ahol azonban csak ritkán találjuk meg. (Kub : nyi i. m. 298. 37. j.) Azáltal, hogy az összesítés alapjául szolgáló összeírásokban évenként átvezették a változásokat, pl. az eltávozottak és beköltözöttek számát, elvben az összeírást állandóan pontosnak tarthatták. A Helytartótanács álláspontja is az volt, hogy évenként nem új összeírást, hanem csak rektifikációt kell végezni (Thirring Gusztáv, Népesedésünk kútforrásai a múlt század első felében, Értekezések a társadalmi tudományok köréből XII. k. 10. sz. Bp. 1903, 39). Valójában a kiegészítés ritkán volt pontos. Pl. a születések és elhalálozások számát a csepeli Summás táblázat csak 1821-től vezeti be, az új beköltözők rovatát egyáltalán nem, a kiköltözők rovatát pedig csak 1836-ban töltik ki. Pedig egyéb adataink szerint a faluban a migráció elég nagyarányú ekkor. Az összeírás pontatlanságát mutatja az is, hogy 1830-ban a pilisi járás (amelyhez ekkor Csepel is tartozott) összes községeinek minden adata azonos az 1828. éviekkel. Nyilvánvaló tehát, hogy 1830-ban a szolgabíró egyszerűség kedvéért nem rektifikálta az adatokat, hanem a két évvel régebbieket küldte be a megyének. Viszont, ha egy év adatai közé valamilyen okból hiba csúszott be, az összes további évek adatai tévesek, mert a kiegészítés alapjául az utolsó év adatai szolgáltak. A Summariumok adatainak pontatlanságát akkor tudjuk leginkább lemérni, ha más, kétségtelenül hiteles adatokkal egybevetjük. Ilyen pl. az 1828-as összeírás. Az adózás alá vont házak száma 1828-ban a regnikoláris összeírás szerint 111, a Summarium szerint 109. A háznépek száma (jobbágy és zsellér együtt) 123, ül. 127. Iparosok: 9, ill. 11. Jobbágyok: 35, ül. 36. A zsellérek adatainál még nagyobb eltérést tapasztalunk, ennek okairól azonban később szólunk. Hasonló eredményre jutunk, ha az úrbéri összeírásokkal hasonlítjuk össze. Ezeket is hitelesnek kell elfogadnunk. Pl. 1831-ben a házak száma 110, illetőleg a Summariumban 114; háznépek 136, ül. 131; jobbágyok 37. (Ez kivételesen azonos) 1846-ban a házak 112, ül. 113; háznépek 148, ill. 157; jobbágyok 38, ül. 37. Még érdekesebb eredményeket érünk el, ha az anyakönyvekkel hasonlítjuk össze. Különösen nagy az eltérés 1832-ben A csepeli r. kath. anyakönyvi másodpéldányok szerint (Bp. 2. sz. áll. lt. Pest megye lt.) születés volt 41 és halálozás 30. Míg a Summás táblázatok szerint 15 és 11. 1835-ben viszont majdnem egyeznek. Az anyakönyvek szerint született 40 és meghalt 43, míg a Summarium szerint 43 és 43. Nagyobb időszakot nézve az 1831— 1837-ig terjedő években a születések száma az anyakönyvek szerint 284, míg a Summás táblázatok alapján 212, a halálozások száma pedig 240, illetve 181. Más helységeknél, egyéb adatokkal összehasonlítva, ugyanez a helyzet (vö. Kubinyi i. m. 280). Ezek az adatok is mutatják, hogy Pest megyében éppen olyan pontatlanul vezették az összeírást, mint sok más helyen az országban (vö. Thirring i. rn. 34—5). Ezért adatait csak a legnagyobb óvatossággal, más adatokkal kontrollálva használhatjuk fel. Hozzájárult a pontatlan vezetéshez, hogy elsősorban katonai célból készülvén (Thirring i. m. 23). az összeíró biztosokat sok esetben valószínűleg félrevezették. Ezzel szemben az egyházi adatok, amelyeket az esperesek az utolsó negyedév elején terjesztettek fel a plébánosok jelentései alapján (vö. Kubinyi i. m. 299), kevésbé voltak kitéve célzatos hamisításoknak (bár a dézsma, párbér stb. miatt itt is lehetett hamisítás). Ezeket az adatokat a püspökségek levéltáraiban a Numerus, vagy Conscriptio animarum című sorozatokban találhatjuk meg. Nyomtatásban pedig az illetékes egyházmegye következő évi sematizmusa közölte (vö. Kovacsics József, Bevezetés a történeti statisztika forrásainak tanulmányozásába. A történeti statisztika forrásai i. m.-ben, 26). A pap a község lélekszámára vonatkozó adatokat a helybeli jegyzőtől kapta, de katolikus híveire vonatkozóan maga is vezetett egy Eiber de statu animarum c. nyilvántartást (uo. 27). Adatait tehát — elvben — pontosnak tekinthetjük. Ezért is használják fel a kor kiadványai népességszámbecslés végett a sematizmusokat. Igaz azonban, hogy az a katolikusok számának megállapítására eredményei a dolog természetéből következve nem lehetnek pontosak, mint ahogy azt a Tafeln zur Statistik der Österreichischen 254
