Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Kubinyi András: Csepel népessége a XVIII. században és a XIX. század első felében = Die Bevölkerung von Csepel im 18. und die ersten Hälfte des 19. Jahrhunderts 229-259

azonban ezek közül csak hét a német nevű, míg a többi tizenkettő délszláv.

9 Érdekes, hogy a németek között nem találjuk meg az 1712-es szerződésben említett három telepítőt, sőt a többi összeírások sem sorolják fel őket. Ez, valamint a németek alacsonyabb számaránya amellett szól, hogy 1712-ben nem jött létre a szerződésben leírt település. Az is lehet azonban, hogy ezek a szerződésben szereplő németek a Duna túlsó oldalán fekvő Promontort szállták meg. A csepeli délszlávok nem görög keleti szerbek, hanem római katolikus horvátok vagy dalmaták voltak, akiket a továbbiakban az egykori szóhasználat szerint illyreknek fogunk nevezni. Bár a falu, mint láttuk, a XVIII. század tízes éveiben települt csak meg, nem lehetetlen, hogy néhányan már régebben is itt laktak. A vidéken már a török időben is éltek katolikus délszlávok,

10 sőt egy forrás szerint a csepeli és tököli „rác" népek között a török időben a Kapisztrán rendi barátok (boszniai ferencesek) tartották fenn a katolikus hitet.

11 Az azonban bizonyos, hogy az illyrek előbb és nagyobb számban telepedtek meg itt, mint a németek. Mindenesetre a század húszas éveiben már áll a falu a régi romok helyén, tehát körülbelül azon a helyen, ahol az 1712-es szerződés előírta. Ez a falu nem azonos a maival. A régi Csepel a Dunának budai oldalán feküdt, szemben a mai Albertfalvával. (4. kép.) Földrajzi helyzete ebben az időszakban a Duna jobb partjával kapcsolta össze. Szőlőinek nagy része a Duna túlsó oldalán fekvő Promontoron feküdt. Ez a község a harmincas években már önálló,

12 de a csepeli határ 1814-ig átnyúlik még a folyó budafoki partjára.

13 Közigazgatásilag is ezzel a parttal volt kapcsolatban. Csepel a pilisi járáshoz tartozott, amely a Duna jobb partját Visegrádtól Tétényig, továbbá a két nagy szigetet, a szentendreit és Csepelt foglalta magába. A földesúri jogokat a falu felett a ráckevei uradalom gyakorolta. Az uradalom hatásköre kiterjedt az egész Csepel-szigetre, és ezen kívül Budafok és Albertfalvára is. A század elején Szavójai Eugen herceg birtokolta, később Mária Krisztina főhercegnő, és férje, Albert tescheni herceg tulajdonában volt, akiktől a királyi család örökölte.

14 Egy időben a kamara alá is tartozott. Földrajzi helyzetén, közigazgatási beosztásán és az uradalom fekvésén kívül egyházi szervezete is Budával, illetőleg a jobb parttal kötötte össze. Kezdetben, míg temploma nem volt a falunak, Budára jártak istentiszteletre,

1& de később is még hosszú ideig a budai boszniai ferencesek látták el a lelki gondozást.

16 A Pesttel való kapcsolatnak, ami a község későbbi életére nézve oly jelentős, még alig van valami nyoma.

17 A falu történetének két főszakaszát korszakunkban az 1770-ben bekövetkezett úrbérrendezés határolja. Külön kell foglalkoznunk a két időszakkal. 1720-ban a családfők 63,2%-át kitevő illyrség a szántóföldek 72,7%-át, míg a 36,8%-ú németség a szántóknak csak 27,3%-át bírta.

18 Ekkor még teljesen az illyrek vezetnek. A megművelt szántók 88 pozsonyi mérő terjedelműek voltak, ebből 64 esett az illyrekre és 24 a németekre. Ezek szerint egy illyr 5,3, míg egy német 3,4 pozsonyi mérőt művelt meg. 230