Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)
Fügedi Erik: Topográfia és városi fejlődés a középkori Óbudán = La topographie le developpement urbain a Óbuda (Vieux-Buda) médiéval 7-56
A megvizsgált városfejlesztő elemek közül a legfontosabb és talán legállandóbb szerepet kétségtelenül a rév és a hozzá kapcsolódó utak játszották. A rév szerepe sohasem szűnt meg teljesen. A királyság előtti korszakban ugyan a vezető szerepet a jenői rév ragadta magához, a vásár helye is ott alakult ki „forum Geyse" néven. A XII. században azonban már az óbudai révé volt az elsőség, erre mutat az óbudai piac kialakulása és a királyi szálláshely északra költözése, valamint a prépostsági templom rév melletti elhelyezkedése. A rév fénykora — úgy látszik — még a XIV. sz. derekáig tartott, utána fokozatosan csökkent. Budavár felépítése, jelentőségének növekedése vonta el a forgalmat az óbudai révtől ebben az időben. A forgalom azonban sohasem szűnt meg teljesen a réven, s ez még a török hódoltság előtt is használatban volt. A rév forgalmának változó intenzitását két tényező befolyásolta : a nagy kereskedelmi útvonalakban tapasztalható változások és a királyi székhely változása. A legnagyobb a forgalom a XII— XIII. században lehetett, amikor a Pest felől az akkori királyi székhely, Esztergom felé tartó kereskedők is ezt az útvonalat használták, majd az esztergomi palota feladása után, amikor Óbuda lett az új királyi székhely. A kereskedelem útja ebben az időben egyenesen Óbudára vezetett. Az 1212-i oklevélből tudjuk, hogy a királyi székhely mellett bárók és prelátusok is laktak Óbudán, és nem egy fontos egyházi tanácskozás is itt zajlott le. 90 Kereskedelem és királyi székhely mellett ebben az időben fontos szerepet játszott a káptalan is. 1212 után az egész város földesurává lett. Míg a királyság első századaiban jelentősége nem volt túlzottan nagy, s ezen az 1148-i oklevél sem változtatott, Imre királytól megkapta az óbudai csöböradót, majd II. Endrétől egész Óbudát. A városnak így most már két centruma volt : a királyi székhely és a földesúr, a prépostság. A XIV. században ehhez még egy elem járult, a klarissza apácák kolostora. A királyné gyors anyagi fellendülést biztosított az apácák részére. Néhány év alatt alakult ki a városon belül zárt egységet alkotó telkeik csoportja. Aligha csodálatos, hogy ennyi egymásnak ellentmondó elem nem növelhette a városban az egyetértést. A legélesebb az ellentét a prépostság és a királyi vár várnagya között volt, s a király egy ideig azzal a gondolattal foglalkozott, hogy a budai káptalant áthelyezi máshová. 91 Kz a terv azonban — úgy látszik — nem bizonyult keresztülvihetőnek, mert néhány év múlva Nagy Lajos más megoldást választott, a várost a királyné és a káptalan között megosztotta. A megosztás következtében a város déli része a királyné birtokába került, az északi résznek továbbra is a káptalan maradt a földesura. A határvonal a város beépített területén a királynői vár északi oldalának vonalában húzódott és kelet felé haladva érte el a Duna partját. A piac a királynéi városban maradt, ide tartozott a rév is. A város határát úgy osztották meg, hogy a szőlőhegyek túlnyomó fésze a káptalan birtokában maradt, egy kisebb szőlőhegy és a dombok alatti síkság pedig a római vízvezetékig a királynéi városhoz tartozott. 22
