Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Szalatnai Rezső: Kempelen Farkas és az egyetem átköltöztetése Budára = Wolfgang v. Kempelen und die Verlegung der Universität nach Ofen 207-227

ben nem hozott, szakember meghallgatását javasolták. A nyomda elhelyezésének és igazgatásának krónikáját Pauler is közli, nem érdemes tehát itt részletezni. A 11. pontban az egyetemes papnövelde elhelyezéséről van szó. Ennek a számára a régi budai szemináriumot kell átépíteni. Ezt a munkát záros határidőre Kempelen Farkasra bízták. „Gut" - írta a margóra a királynő. Mária Terézia egyetértett a nemesi konviktus áthelyezésével és átszervezésével s a Nagyszombatban megmaradt akadémia ügyében hozott döntéssel is. A további pontok egymás után a nagyszombati épületek felhasználásáról szólnak. A bizottság ebben a kérdésben is alighanem Kempelen véleményét fogadta el. A királynő széljegyzete ezt a döntést is helyeseli. A 22. feljegyzési pont megállapítja, hogy a budai új egyetemes szeminárium felépítését Kempelenre bízzák, aki ennek az épületnek a vezetője lesz, s időről időre megkapja a szükséges összegeket hozzá. A vegyesbizottság erre s egyéb épületátalakításokra és építkezésekre 30 ezer forintot kért a királynőtől. A királynő — pénzről van szó — fenntartja magának a döntést ebben az ügyben későbbre. A pénzt, mint tudjuk, mégis előteremtette, s vele együtt megerősítette Kempelennek a vegyesbizottság javasolta megbízatását, hogy az elhelyezés, átépítés, az új építkezések, tehát az egész egyetem budai elszállásolása közvetlenül Kempelen Farkas hatáskörébe tartozzék. Kempelen majd ehhez a munkához segítséget kap mind Budán, mind Nagyszombatban, hogy pénzkezeléssel és adminisztrációval se az egyik, se a másik helyen ne terheljék meg. Mindebből nyilvánvaló, hogy az egyetem átköltöztetésének gondolata, terve s a terv végrehajtása : jórészt Kempelen Farkas munkája volt. Elvállalta a feladatot s örömmel végezte el, hisz szívügyéről volt szó. Ha a királynő méltóbb, nagyobb összegeket bocsátott volna rendelkezésére, Kempelen még jobban gondoskodott volna az egyetem elhelyezéséről. Azt érezte a legfontosabbnak az adott körülmények közt társaival együtt, hogy a tervet minél gyorsabban nyélbeüssék, s az egyetem haladéktalanul az ország fővárosában nyissa meg kapuit. Még Kempelen sem érezte tökéletesen biztosnak a bécsi ígéreteket. Azért alig van időbeli hiatus a határozatok és a végrehajtás közt. Kempelen sietett, tudta, miért. Tevékeny szellemének s fáradhatatlan fizikumának a legnagyobb erőfeszítésre volt szüksége, hogy a gáncsoskodók, a kicsinyesek, a fanyalgók s az ellenségek egész kórusán áthatoljon s a tervet megvalósítsa. A feladat évekig tartott. A háromtagú bizottság óriási munkát végzett. S a munka legjava Kempelen Farkasé volt. A bizottság csak jóval az egyetem átköltöztetése után, 1779. május 14-én szüntette be a működését. Maga az átköltöztetés krónikája mutatja a legjobban Kempelen Farkas stílusát és tevékenységének ritmusát. A nagyszombati egyetemen Kempelen 1777. augusztus 24-én fejezteti be az előadásokat. Az átköltöztetés technikai lebonyolítását Pauler Kempelennek, Szabónak és egy Rajcsányi nevű vágszeredi sópénztárnoknak tulajdonítja.

23 A sópénztárnok részvétele ebben a munkában ugyancsak Kempelenre, az orszá216