Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Nagy István: A választó polgárság testülete Budán a XVIII. században = Die "Genannte Bürgerschaft" Ofens im 18. Jahrhunderts 139-166

tak az egyik vagy másik tisztségre.

56 A város két legfontosabb tisztségét tehát a tanács teljesen a kezében tartotta. A választó polgárságnak így a tisztújítás alkalmával más feladata nem volt, mint hogy a 12 tagü tanácsból az egyik vagy másik tanácstagot polgármesterré vagy bíróvá megválassza. Budán általában az volt a szokás, hogy a tanács saját kebeléből mindkét tisztségre három-három személyt jelölt (a jelöltek között kellett lennie a volt polgármesternek és a volt bírónak is), s a jelöltekre adta le szavazatait nemcsak a communitas, hanem maga a belső tanács is.

57 A jelölés Budán tapasztalható gyakorlata ellenkezett más városok gyakorlatával. Pesten pl. 1733-ban a bírót a külső tanács három jelöltje közül választották meg, itt tehát a külső tanács, a polgárság képviselőtestülete jelölt, s nem a belső tanács. A pesti eljárás valamivel demokratikusabb volt, mint a budai.

58 Budán a későbbi években a polgármester és a bíró megválasztásánál eltértek a hármas jelölés szokásától. Úgy látszik, hogy a választásnál a tanács minden egyes tagja számbajöhetett, mert pl. 1749-ben a polgármester megválasztásakor 7 tanácsnok, a bíró megválasztásakor 8 tanácsnok kapott szavazatot. A bíró megválasztásánál 1763-ban 5 tanácsnok kapott szavazatot, s szavazattöbbséggel a volt bírót választották meg. Az 1765. évi választásnál hasonlóképpen történt. Egyébként a tisztújításokról szóló jelentések nemigen részletezik a jelölést, általában csak arról számolnak be, hogy ki lett szavazattöbbséggel a város új polgármestere és bírája. Csak a jelentésekhez csatolt szavazati lapok árulják el, hogy a „votumok" a tanács nem három, hanem több tagjára estek.

59 A szószóló, a polgármester és a bíró megválasztása — amint említettük — a kétévenként ismétlődő tisztújítás rendszeres aktusa volt. A tanácsnoki, külső tanácsosi és választó polgári tisztségek betöltésére csak akkor került sor, ha e helyek némelyike, rendszerint halálozás révén, megüresedett. Először a tanácsnoki helyek betöltésének módjáról szóljunk néhány szót. Ezeknek betöltése még az 1727. évi királyi biztosi intézkedések után is sokáig problematikus maradt. Ugyanis a választó polgárság megalakulása előtti időkben a megüresedett tanácsnoki helyeket a tanács kinevezéssel töltötte be. A tanács ehhez a jogához az 1727. évi vizsgálat alkalmával is ragaszkodott, úgyhogy a királyi biztosok a tanácsnokválasztás szabályozását későbbi időre halasztották.

60 Ennek az lett a következménye, hogy a budai tanács a megüresedett tanácsnoki állásokat még 1730-ban is kinevezéssel töltötte be. Ez ellen a városi communitas természetesen panasszal élt. Az ekkor Budán időző biztos, báró Sigray János úgy orvosolta a communitas sérelmét, hogy a tanács által kinevezett tanácsnokokat a communitassal megválasztatta.

61 Ez persze nem volt jogszerű eljárás. A tanácsnoki tisztség betöltésével kapcsolatban végül is a polgárság álláspontja győzött, s a megüresedett helyeket szintén választással kellett betölteni. Az 1736, évi rendkívüli tisztújításon az üresedésben levő tanácsnoki helyet báró Sigray János királyi biztos elnökletével már a communitas töltötte be. A jelölés kérdésé153