Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Nagy István: A választó polgárság testülete Budán a XVIII. században = Die "Genannte Bürgerschaft" Ofens im 18. Jahrhunderts 139-166

NAGY ISTVÁN A választó polgárság testülete Budán a XVIII. században A magyar városi élet és szervezet a középkortól kezdve 1848-ig kiváltságokra épült. A városi kiváltságok a város lakosságának a közigazgatás, az alsófokú bíráskodás, a városi gazdálkodás terén széleskörű önkormányzati jogokat biztosítottak. A magyar városi élet kezdetén (a XIII. sz.-ban) a városi közösség minden egyes tagja egyenlően vett részt az önkormányzati jogok gyakorlásában.

1 A további fejlődés során azonban a feudalizmus törvényszerűségei szerint a magyar város társadalma sem maradt meg az ,,ősi egyenlőség" eme fokán. Már a XIV. századi magyar város társadalma is két, határozottan elkülöníthető csoportra oszlott, a városi polgárok és az egyéb lakosság csoportjára. A város lakói közül csupán a polgárjoggal felruházott „valóságos polgárok" voltak a városi társadalom teljes jogú tagjai. A társadalmi fejlődés azonban további változásokat hozott a polgár jogú lakosság csoportján belül is. A politikai hatalmat nemcsak a jogfosztott nem polgár jogú lakossággal, hanem a polgárjoggal felruházott középrétegekkel szemben is a város leggazdagabb polgárai, a patríciusok szerezték meg. Ezek a városi közügyek intézését mindinkább maguknak tartották fenn.

2 A fontosabb városi ügyek megbeszélésére már csak a polgárság tekintélyesebb tagjait, a polgárság „véneit" hívták meg, illetve ezekből alakítottak ilyen célra választmányokat, bizottságokat. Ezekből alakult ki kb. a XV. századtól kezdve a polgárság legbefolyásosabb tagjaiból álló külső vagy nagytanács, majd pedig ebből egy külön testület, a választó, illetve választott polgárság testülete. Az összpolgárság önkormányzati jogait elvben a választó polgárságon keresztül közvetve gyakorolta.

3 Mivel azonban a választó polgárok csak a város legelőkelőbb polgárai lehettek, s e tisztségüket rendszerint nem választással, hanem a városi tanács kijelölése révén nyerték el, a választó polgárság nem vált az összpolgárság törekvéseit kifejező testületté, hanem valóban egy külön patrícius réteggé, amelynek tagjai ezt a kitüntető társadalmi funkciójukat holtukig viselhették. Nemcsak a választó polgárságnak, hanem az általuk választott tanácsnak tagjai is életfogytiglan viselték tisztségüket. A magyar városokban egészen 1848-ig e két állandó jellegű testület kezében volt a hatalom, ezeknek kialakítására az egyszerű polgárnak befolyása nem volt.

4 139