Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Tóth András: Pest város lakosságának küzdelme az önkormányzatért, 1686-1705 = Kampf der Einwohnerschaft von Pest um die Selbstverwaltung, 1686-1705 103-138

élni próbált korábbi jogaival, azonban hasztalanul : a polgárság kijelenti, hogy nem fogadja el a választás megsemmisítését s csak Probergert ismeri el bíróul. A tanács pedig — finom utalással — jelzi, hogy a bírónak a polgárság (és nem a kamarai igazgatóság képviselője!) előtt történt lemondása nem jogcím a választás megsemmisítésére, s különben is a gyakori „mutatio" nem szolgálja az annyira óhajtott belső társadalmi békesség helyreállítását.

38 A kamarai igazgatóság végül is mindkét esetben kénytelen volt meghátrálni, amihez nem kis mértékben az is hozzájárult, hogy a kamara az 1694. évi budai viszály alkalmával a kamarai igazgatóság kikapcsolásával érintkezett a várossal, s ugyanakkor döntései sem szolgálták teljes mértékben a kamarai igazgatóság politikai érdekeit. Proberger kétéves második bíráskodását az ellentétek fokozatos kiéleződése jellemzi. Ezen ellentétek gazdasági alapjaira egy felterjesztése utal, melyben a tanács kifejtette, hogy a súlyos gazdasági helyzet és az adóterhek miatt nehézségekre lehet számítani : a német és magyar törzslakosság kivándorlásra kényszerül, helyüket nem polgári elemek foglalják el. Ez egyrészt a németség szempontjából veszélyes, másrészt az újabb lakosság nem tesz eleget házépítési kötelezettségének. Ezért a város gazdasági fejlődésében zökkenők mutatkoznak. A javaslat a küzdelem új fázisára utal : most határozott formában megismétlik egy már régebben felmerült követelésüket a telekkönyvnek városi kezelésbe adását illetően.

39 A telekkönyvet a kamarai igazgatóság kezelte, ami a város számára a telekkönyvi díjak kiesése mellett politikai szempontból is káros volt. A kamarai igazgatóság nagy telekegységeket adományozhatott egyes, az ő politikáját kiszolgáló polgároknak (így pl. Kohlbachernek), ill. egyházi intézményeknek (pl. a ferenceseknek és szervitáknak). Ezek a város belsejében fekvő nagy ingatlanok a túlnépesedett város egészséges fejlődését akadályozták, pénzügyi terheit közvetve súly osbították.

40 A kérdés társadalmi-gazdasági hátterét legjobban az udvari kamarához 1695. június 25-én intézett tanácsi felterjesztés világítja meg.

41 A felterjesztés szerint a telekkönyv kamarai igazgatósági kezelése megakadályozza a ,,jó" polgárság kifejlődését, a társadalmi rendet és a polgári jólétet. A városban rengeteg a pince- és putrilakó „liederliche Ratzen und Ungarn" ; ezeket csak akkor lehet a rendes adófizető polgárok sorába emelni, ha házépítésre szorítják őket. A tanács társadalompolitikai célkitűzése : ,,. . .die Statt der zeithero schon besser erbauet, auch mit einer besseren Burgerschaft zu grösseren Nutzen Ihro Mayestät und der Statt besetzt zu sein versichern können." A kamarai igazgatóság a tanácsot ez irányú munkájában nem támogatja —panaszolja fel a tanács. Sőt, tudta és a polgárlevél előzetes bemutatása nélkül utal ki városi házhelyeket. így nemkívánatos elemek kerülnek be a városba, s így ,,der Standt und die Gestalt des bürgerlichen Wesens mehr corrumpirt als aufgebracht wird". A kérdésben a végső megoldás csak a szabadalomlevélben született meg ; a XVII. század végén a 117