Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)
Tóth András: Pest város lakosságának küzdelme az önkormányzatért, 1686-1705 = Kampf der Einwohnerschaft von Pest um die Selbstverwaltung, 1686-1705 103-138
hatalmának erősödését, s arra törekedett, hogy azt (elsősorban a pénzgazdálkodás ellenőrzésével) korlátok közé szorítsa. A polgárság ennek megfelelően a tanács ellen szavazott akkor, amikor annak befolyását túl erősnek, saját érdekei szempontjából veszélyesnek érezte. Herold a kamarai igazgatóság politikáját jelképezte. Ez a csoport — a városfejlődés kezdeti helyzetéből kiindulva — úgy érezte, hogy a város érdekeit a közvetlen felettes kamarai igazgatósággal való jó viszony szolgálja a legjobban. A korszakkal foglalkozó történészek részben időrendi problémákkal foglalkoznak (így elsősorban Kovács Lajos), vagy „kicsinyes torzsalkodásokat, intrikákat, veszekedéseket" látnak az eseményekben (így Pásztor Mihály), vagy pedig legjobb esetben nemzetiségi ellentéteket vesznek észre (mint Takács Sándor), 29 azonban egyiktik sem utal arra, hogy a személyi és egyéb ellentétek mögött az esetek túlnyomó többségében társadalmi problémák, gazdasági nehézségek húzódnak meg — politikai szempontból kritikus területen és korszakban. Kétségtelen, hogy az ellentétek nem voltak, nem is lehettek mentesek a személyi ellenszenvtől, érdekellentéttől. Proberger és Kohlbacher szembenállása erre a legjobb példa, hiszen Kohlbachert elsősorban egyéni sérelem, a tanácsból való kiszorulása állította a kamarai igazgatóság oldalára. Kétségtelen az is — s ez a rendelkezésünkre álló és a szavazatok név szerinti megoszlását feltüntető bíró választási jelentésekből 30 világosan kitűnik —, hogy az egyes édekcsoportok nem váltak el egymástól éles elvi alapon. Különösen jellemző ez Proberger és Eschenbrugger táborára, melyekben a német többség mellett egyaránt voltak találhatók magyarok és szerbek is. Ugyanígy pl. 1700-ban Proberger legközvetlenebb munkatársa és elvbarátja, Mosel syndicus, Heroldra adja le szavazatát, aki pedig általában a Probergerrel szembenálló polgárság mellett a városi nemesi érdekeltséget csoportosítja maga körül. Bár az erővonalak a szavazások alkalmával nem válnak el élesen egymástól, kétségtelen az is, hogy a három érdekcsoport a személyi ellentéteken túlmenő társadalmi és politikai érdekeket képviselt. A legtisztábban válnak el ezek az érdekek az önkormányzat kérdésében. A kamarai igazgatóság érdekeit képviselő Herold—Kohlbacher csoport kezdettől élesen szembenáll Probergerék és a polgárság önkormányzati törekvéseivel, s később is csupán azért kerülnek szembe a kamarai igazgatósággal, mivel az a polgárság kevésbé művelt elemeire támaszkodva óhajtja elképzeléseit megvalósítani. Kevésbé éles viszont az ellentét Proberger és Eschenbrugger csoportja között. Ők a döntő kérdésben, az önkormányzat kérdésében egy véleményen vannak, s csupán a tanács és a polgárság belső ellentéte választja el őket. A társadalmi fejlődés menetét — s ezt feledni látszott a budai kamarai igazgatóság — elvi és személyi ellentétek felvetésével sem lehetett megállítani, még a XVII. század végi magyar új szerzeményi terület 114
