Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Zakariás G. Gábor: Adatok Buda építészetéhez a XIX. század első felében = Beiträge zur Frage der Architektur Budas in der ersten Hälfte des 19. Jahrhunderts 279-312

: ZAKARIÁS G. SÁNDOR Adatok Buda építészetéhez a XIX. század első felében Buda építészete a XIX. század első felében — különösen a magánépítészet — meglehetősen ismeretlen. A kor művészetének összefoglaló ismertetése

1 szerint „a Váron kívül nem sok a számbavehető építészeti munka". Ott is csak a Sándor-palota építésével foglalkozik, magánépítkezést ezenkívül egyetlenegyet sem említ. A kor klasszicizáló építészetét feldolgozó, hatalmas anyagot felölelő nagy kötet

2 kiváló szerzői is kevés adatot közölnek a budai építőmesterekről és műveikről. Egyéb munkáikban sem fordul elő több budai adat. A klasszicizáló építészet harmadik kutatója a pesti építőmesterekről szóló müvében

3 közöl néhány budai építőmester pesti működésére vonatkozó adatot, de budai műveikről nagyszámú összefoglaló és részlettanulmányában sem emlékezik meg. Budapest művészettörténete kiváló egyetemes művelőjének néhány művéből

4 kitűnik, hogy ezt a területet is ismeri, de minthogy elsősorban a barokk művészettel foglalkozik, erről a korról máig nélkülözzük közleményeit. Pedig Schams Budáról szóló ismertetése,

5 amely pontosan a kor derekán, 1822-ben kelt, sok új épületről emlékszik meg, sőt egyes városrészeknek, különösen a Tabánnak az 1810. évi tűzvész utáni teljes és városias jellegű, ízléses újjáépítéséről ír. Ennek a szerény, jórészt forrásközlő dolgozatomnak az a célja, hogy fővárosunk építéstörténeti térképének ezt az üres foltját néhány vonással —• ha vázlatosan is — kitöltse és ezzel a további kutatást, majd az összefoglaló feldolgozást megalapozza. Buda történetében ez a korszak teljes zárt egység, amely a város fejlődésében egyúttal döntő is volt. Amióta II. József 1782-ben Pozsonyból ide helyezte át a kibővített hatáskörű helytartótanácsot,

6 a királyi kamarát és az összes kincstári hivatalokat, majd az 1790-i országgyűlésen Budán megválasztott Sándor Iyipót és utána az 1796-ban megválasztott József nádor állandó székhelye lett Buda, az osztrák abszolutizmus magyarországi kormányzata itt összpontosult. Különösen érvényesült ez 1812-től 1825-ig, amikor az elnyomó kormányzat nem hívott össze országgyűlést. A napóleoni háborúk elől Magyarországra menekült ausztriaiak — ha ideiglenesen is — szintén hatottak a város lakosságának s ezzel külső és belső arculatának kialakulására. 279