Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)
Kubinyi András: A kincstári személyzet a XV. század második felében = Le personnel de la trésorerie a la fin du XVe siecle 25-49
85 Hosszú ideig tévesen Dóczy néven ismerték. Már régen kimutatták: azonban, pl. Schönherr Gyula, Nagylucsei Orbán czimereslevele 1480-ból. Turul,, Í898, 66—68. ennek az elnevezésnek teljes jogosulatlanságát. Noha Orbán és testvérei tiz különböző néven szerepeltek, a Dóczy nevet nem viselték. Történészeinkáltalában le is szoktak erről a névről, de irodalom- és művészettörténeszeink, között még gyakori. Vö. még Daröczy, Döczyak és Nagylucseiek. Turul. 1938,. 82—83. Működésére 1. Csánki, Mátyás. . 533. 86 Horváth János, Az irodalmi műveltség megoszlása. Magyar Humanizmus. Második kiadás. Bp. 1944, 178. 87 A király, midőn 1480-ban közös birtokot ad Nagylucseinek és Váradi Péternek, elmondja, hogy mindketten ifjúságuk óta szolgálnak a kancelláriában. Fraknói Vilmos, Váradi Péter kalocsai érsek élete. Századok. 1883. 492. 2. j„ és Gerézdi: Váradi 312. 1. 88 Dl. 16653. 88580, 88759. 89 Dl. 16833. 90 Turul. 1938. 83—84. 91 Beszterce 710. 92 D. 16833. 103010. 93 h. idézett tankönyvelőtanulmányom. 94 Fógel József, II. Ulászló udvartartása, Bp. 1913, 54. 95 Beszterce 82. 96 Reizner : Szeged IV. 90—92. Életét megirta Borovszky Samu, SzegedL Baratin lyukács. Századok. 1900, 831—34., azonban a Baratin családdal való azonosítás vitatható. 97 Hajnik Imre, A királyi könyvek a vegyesházi királyok korszakában.. Bp. 1879, 12. 98 TT. 1902. 347. 99 Herpay Gábor, Debrecen. . . város levéltára diplomagyűjteményének regesztái. Debrecen 1916, 213. 100 Archiv 1. II. f. 51 ; 24. 367—8. 101 1502. Szilágyi í. m. 96. "a Quellen Wien. II/3. 5104. 10d Adószedő Komáromban 1495-ben. Engel i. m. 130. Királyi titkár is volt : Fógel i. m. 48—9. 104 1495 : Veszprém megye adószedője. Engel i. m. 131. Kincstartó, budai várnagy : Fógel i. m. 56, 58. 105 Kincstartó : Fógel i. m. 57. liehet, hogy ő az a László deák, aki 1495-ben Nyitra dicatora. Engel 139. Királyi titkár, majd főkancellár is lett. 106 Dl. 20051. *> 7 Engel 52. 108 Uo. 144. 109 Bonfini i. m. IV. 272. Miklóssal, a nyitrai püspök testvérével (Sánkfalvi. Zele Miklós későbbi királyi titkár) együtt. (Titkárságára : Szilágyi i. m. 23.88. j.) Miklós azonban okleveleken nem szerepel alkincstartóként. 110 Beszterce 195. Bártfa 3309 sz. 111 Bártfa 3393, 3399 sz. stb. 112 Tolna ekkor a fehérvári prépost birtoka volt : Csánki: III. 412. 113 Más nevén Kovácsy. Besenyői alatt az ország egyik harmincadispánja és kassai pénzverőkatnarás 1464-ben. Pozsony 1863sz. Bártfa 1531. sz. (1465-benis az és budai polgár. Bártfa 1571, 1579. sz. Magyar Numizmatikai Adattár 34, 184—5.) 1466-ban még mindig harmincadispán: Bártfa 1649, 1651 sz. 1467 elején úgy látszik, még Kassán van [Thallöczy Lajos, A kamara haszna (lucrum camerae) története. Bp. 1879, 204.], de az év második felében a Janus— ŒSrnuszt kormány idejében már Nagybányán működik, ugyancsak pénzverőkamarai ispánként. (Bártfa 1699 sz.) 1468-ban egyszerűen egregius Stephanus de Kowachy budai polgár. (Dl. 16625.) 1469-ben a dési és széki sókamarák feje. Szolnok-Doboka vármegye monográfiájaIII.42, 391. 1470-benis Dl. 16960, 1471-ben volt budai bíró Dl. 16626. 1472-ben 41
