Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Berlász Jenő: A Ganz-gyár első félszázada, 1845-1895 = Die ersten fünfzig Jahre der Ganz-Werke, 1845-1895 349-458

Ganz-gyár keretébe való beillesztése. Mechwart és vezetőtársai elhatározták, hogy megveszik a csődbe került Első Magyar Vagongyár Rt-ot. A nagy jelentőségű lépés megtételére 1880 tavaszán került sor. Rövid ideig tartó tárgyalások után a két gyár vezetői március 21-én megkötötték az adásvételi szerződést, amit a Vagongyár közgyűlése ugyanaznap, a Ganz-gyáré pedig négy nappal később jóváhagyott. Eszerint a Vagongyár 17 312 • -ölnyi telepe a rajta álló összes építményekkel, az épületekben levő műhelyekkel, gépekkel, a telepen lefektetett vasúti sínhálózattal s minden egyéb tartozékkai együtt 100 000 frt vételár ellenében a Ganz Rt. tulajdonába ment át. Ugyancsak a Ganz birtokába került a Vagongyár 12 500 db részvénye, darabonkint 31, összesen 387 500 forint értékben. A vétel nem véletlenből eredő alkalomszerű ügylet volt, hanem a Ganz-cég és a Vagongyár között fennálló régi, egész az utóbbinak alapításáig visszanyúló üzleti kapcsolatokból adódott. Annak a nagyiparos-nagytőkés csoportnak ti., amelyben a vagongyár létesítésének gondolata 1867 nyarán felmerült, maga Ganz Ábrahám is vezető tagja volt. Tscheuke Emil, Kochmeister Frigyes, Rósa Iyajos, Trefort Ágoston és Ybl Miklós mellett ő is részt vett a tervezésben, a gyakorlati alapvetésben és a részvényjegyzésben. De a gyárnak 1868 tavaszán történt megnyitását már nem érte meg. A két vállalat között kialakult kapcsolatok azonban továbbra is fennmaradtak. Ganz Ábrahám részvényeit jogutódai, szerepét munkatársai, Eichleiter és Mechwart vették át. Ez utóbbiak is bekerültek a Vagongyár igazgatótanácsába és közreműködtek az üzem elindításában és felvirágoztatásában. Amikor pedig a nagy válság a vállalat ellenálló erejét felőrölte, Mechwart volt az, aki a megvétellel megakadályozta felosztását. Az átvétel idejében a Vagongyár Budapest egyik legnagyobb üzeme volt. A mai Józsefvárosi pályaudvarral átellenben, a városi szérűskertek szomszédságában levő 14 holdas telepén hatalmas műhelyépületek és raktárak álltak, amelyeknek megépítése és berendezése annak idején a vállalatnak 500 000 Ft-nyi részvénytőkéjét 95%-ig felemésztette. Egy 1869. évi kimutatás a következő statisztikai adatokkal szolgál a méretekre és a berendezésre vonatkozólag. A legkiemelkedőbb épület a vasmegmunkáló és kocsiszerelő műhely volt 672 négyzetölnyi területtel ; köréje sorakozott a famegmunkáló műhely 780, a kovácsműhely 252, a vasanyagraktár 156, a faanyagraktárak 900, végül a hivatalépület és portásház 54 négyzetöl területen. Az egész komplexum építési költsége 121 500 forintot tett ki ; a gépi felszerelés (3 gőzgép, 1 gőzkalapács, 47 vasmegmunkáló és 24 famegmunkáló gép) 144 500 forintba került, a lefektetett vágányhálózat 51 700, a vízvezetéki berendezés 2300, maga a telek pedig 34 400 forintba. Természetesen ez a felkészültség a következő években tovább növekedett : 1873-ig az igazgatóság újabb 120 000 forintnyi beruházást végzett. A fejlődés tetőpontján a gyárberendezés a következő képet mutatta,: 389 • '.' • • .. . • .