Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Berlász Jenő: A Ganz-gyár első félszázada, 1845-1895 = Die ersten fünfzig Jahre der Ganz-Werke, 1845-1895 349-458

nagyszabású gyárátépítéseket hajtat végre. Megépül az új nagy öntöde, amely egykorú vélemény szerint a legnevezetesebb külföldi öntödékkel versenyez, továbbá a 18,96 m széles, 31,6m hosszú gépműhely újrendszerű üveges tetőszerkezettel, és a különálló nagy kazánház. Általában most alakult ki az a jellegzetes gyárhomlokzatkép, amelynek egy szakasza máig is látható a Bem József utcában. Összefügg e modernizáló folyamat­tal a Kórház utca kikövezésének szorgalmazása, amely azonban a nehézkes városi ügyintézés miatt elhúzódik. Közben Pest városában is (a Felduna-soron, a Kerepesi úton, a Széna-, illetve a Baromvásártéren) több telket vásárol Ganz azzal a célzattal, hogy adandó alkalommal egyikre vagy másikra áttelepítse a Vízivárosból előbb-utóbb kinövő gyártelepét. E terv megvalósítására azonban a pesti városi tanács akadékoskodása (1858) miatt nem kerülhet sor, ellenben megoldódik a raktározás súryos problémája ; a pesti lipótvárosi Dunaparton (1862— 64-ben) egy hatalmas négyemeletes bérház épül tágas pincékkel, rakodóhelyiségekkel és a dunai rakparthoz vezető alagutas össze­köttetéssel. (28. kép.) Ez a kiterjedt üzem már magától értetődően nem lehetett meg elméletileg képzett technikus szakemberek nélkül. Bár Ganz élete végéig megtartotta magának a műszaki irányítás feladatát — ha itthon volt, mindennap kétszer végiglátogatta a műhelyeket —, mégis a gyártás vezetésétől mindinkább elvonta egyre növekvő üzleti tevékenysége. Mérnököket kellett tehát alkalmaznia. Csakhogy nálunk az 1850—1860-as évek fordulóján gépészmérnökök még nem igen voltak találhatók, német földről pedig meglehetősen nehéz volt valakit technikailag elmaradott országunkba hozni. Ganznak 1859-ben mégis sikerült három német mérnököt megnyernie budai gyára számára: Krempe Ödön Vilmost, Eichleiter Antalt és Mechwart Andrást. Krempével Ganz Szászországból átutazóban Bodenbach városában találkozott össze, és rövid ismeretség után meghívta őt vállalatához. A kalandvágyó fiatal­ember el is jött Budára, itt tervezője s részben kivitelezője lett a fentebb ismertetett műhelyépítkezési és berendezési munkálatoknak. A működési lehetőségek azonban — úgy látszik — nem elégítették ki, mert pár év múlva (1863-ban) kilépett az üzemből, és vasútépítkezéseknél vállalt munkát. — Az augsburgi származású Eichleitert is a véletlen hozta össze Ganzzal. Mint a nürnbergi Cramer & Klett vagongyár megbízottja, 1859-ben egy vasútikocsi-szállítmányt adott át Szolnokon akkor, amikor Ganz kerekeket szállított ugyanoda. Ennek az ismerkedésnek is meg­hívás, illetve munkavállalás lett a vége. Eichleiter felügyelői munkakörrel vezető szerepet nyert a budai üzemben és Ganzot egész haláláig hűséges, odaadó munkatársként szolgálta, halála után pedig egy időre vezető igazgatója, sőt résztulajdonosa lett a vállalatnak. — Jóval nevezetesebb szerep jutott osztályrészül a Ganz-gyár történetében a harmadik mér­nöknek, Mechwartnak. Ő Eichleiter révén — akivel jóbarátságban volt — került Magyarországra, mégpedig ugyancsak a fent nevezett nürnbergi vagongyárból. Ő is bajor volt. Schweinfurt városkában szüle­373

Next

/
Oldalképek
Tartalom