Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Kubinyi András: A kincstári személyzet a XV. század második felében = Le personnel de la trésorerie a la fin du XVe siecle 25-49

bérbe voltak adva, ilyenkor a jövedelmeket természetesen nem a kincstartó szedte be. 6 A budai provisorra 1. pl. Csánki Dezső, I. Mátyás udvara. Századok, 1883, 534. 7 Hajnik Imre, A magyar bírósági szervezet és perjog az Árpád és a vegyesházi királyok alatt. Bp. 1899, 182—5. 8 Szekfií Gyula, Serviensek és familiárisok. Bp. 1912, 78 skk. Mályusz Elemér, A magyar társadalom a Hunyadiak korában. Mátyás király emlékkönyv, lyukinich Imre szerkesztésében. Bp. é. n. I. 334—35. 9 1468-ban Bártfán. Iványi Béla, Bártfa sz. kír. város levéltára (továbbiakban : Bártfa.) Bp. 1910, I. 1760. sz. 10 1472-ben Bártfán. (uo. 1922, 1923. sz.) Aulae familiáris : 1474. stb. Turul. 1890. 41. . • 11 1485 : Sopron. Házi Jenő, Sopron sz. kir. város története. 1/6. 31. 12 1476 : Zala. Holub József, Zala megye története. I. 290. 13 1478 : szász adó. Teleki József, A Hunyadiak kora. XII. 78. 1469-ben kúriai nótárius volt. (Országos levéltár, Középkori Gyűjtemény Dl, 18440.) 1482-ben sókamaraispán. {Szolnok-Doboka vármegye monográfiája III. 42.) 14 Ernuszt, a későbbi kincstartó is udvari miles volt először. Madzsar Imre, Ernuszt János és háza Budán. Századok. 1918, 56.1. j. Az aulicusok felhasználása a pénzügyigazgatásban már az Anjoukorban is megvolt : Hóman Bálint, A magyar királyság pénzügyei és gazdaságpolitikája Károly Róbert korában. Bp. 1921, 243. 15 Mályusz Elemér, Thuróczy János krónikája. Értekezések a történeti tudományok köréből. XXVI. 3. sz. Bp. 1944, 6. Bónis György, Egy Jagelló-kori magyar jogász. (Petróczi Henczeiffy István.) A Szegedi Tudományegyetem Államés Jogtudományi Karának Évkönyve. Bp. 1953, 8. Elekes i. m. 134. 16 Pl. 1459-ben a zalai adószedők a megyebeli nemes [Csánki Dezső, Magyarország történeti földrajza, (továbbiakban: Csánki) III. 181.] Sithkei Bertalan és Nagyváti Kelemen mester kancelláriai jegyző. Dl. 15418. Gyakran mindkét dicator megyebeli : pl. 1463-ban Szabolcsban : Thegzes Péter és Dersi Gergely. Dl. 55761. Thegzes ugyanakkor szabolcsi alispán: Zichy Okmánytár X. 286. Egy Ders Gergely pedig a szabolcsi nemesek névsorában szerepel : uo. 471. 17 A Zala megyei Usai Gáspár (Csánki : III. 193.) igaz, hogy 1485-ben saját megyéjében, Zalában (Holub i. m. 291.) de 1488-ban Veszprémben (Dl. 19452.) és 1489-ben Fejérben adószedő. (Dl. 19499.) A szintén zalai (Csánki: III. 155.) Ivánczy László a társa mindkét utóbbi esetben. Szlavónia dicatorai 1490-ben a szintén zalai Rajki Miklós (aki 1487-ben a megye alispánja volt, Csánki : III. 176—7,) és Bochkay Péter volt szlavón vicebán. (Több bán alatt pl. 1476-ban Ernuszt bán és kincstartó helyettese : Dl. 94525, 94527, 94530, ura halála után néhány hónapig ő a szlavón bán, Dl. 102190, 1488-ban Geréb Mátyás vicebánja: Dl. 230) ; (a dicatori adat: Dl. 19674.) Valószínűleg a Zala megyében szintén birtokos Bornemisza alkincstartó familiarisai voltak. (Zala megyei Bornemisza birtokokra : 1. Csánki : III. 136.) Az Ernuszt féle 1494—5-ös számadáskönyv is sok adatot nyújt erre. (Eredetije O. Sz. K. Cod. Tat. medii. aevi 411. kiadta : — több sajtóhibával — Johann Christian von Engel, Geschichte des ungrischen Reichs und seiner Nebenländer. I. k. Halle 1797, 17—181.) (A továbbiakban Engel). A két évben szereplő 91 adószedő közül 46-ról lehet megállapítani, hogy Baranya, Zala, Somogy és Tolna megyében birtokos családok neveit viselik. A Zala megyei birtokos Ernuszt Zsigmond egyben pécsi püspök is volt, és a püspökség birtokai ezekben a megyékben terültek el. Nem egy volt az adószedők közül mindkét évben és más-más megyében dicator (1. idézett előtanulmányom 69. old.). Az adószedők közt szerepel pl. az a Fadan Kristóf, aki 1490-ben a püspök pécsi várához tartozó nemes jobbágyok ispánja (Csánki, III, 146. muraközi család sarja volt), és 1496-ban pécsi provisor. (Levéltári Közlemények III. 129.) 1494-ben Szatmár (Engel 36.) és 1495-ben Bereg és Ugocsa megyék adószedője (uo. 134.). 37