Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Nagy István: Buda város gazdálkodása és adósságai a XVIII. század első felében = Der Haushalt und die Schulden der Stadt Buda in der ersten Hälfte des 18. Jahrhunderts 51-131

Hasonló események játszódtak le az ún. régi kórházfürdő körül. (A mai Királyfürdő, a XVIII. században bérlője, Sprenger vízivárosi bíró után Sprengerbadnak is hívták. Későbbi tulajdonosa, a Königcsalád után kapta a Királyfürdő nevet.) A török uralom után a császár ezt a fürdőt is orvosának, Illmer Frigyesnek ajándékozta el, aki után fia, Illmer Károly ügyvéd örökölte. Illmer Károly a fürdőt 1703. szeptember 3-án 5000 Ft-ért Pfeffershoven tábornok budai várparancsnoknak adta el.

145 így vándorolt tehát Buda eme fontos jövedelmi forrása egyik császári közeg kezéből a másikéba. Pfeffershoven tábornok 1714 május havában meghalt. Özvegye, aki Bécsben lakott, értékesíteni akarta volt férje budai ingatlanait, s a fürdőt Aigner Iyénárt fürdőmesternek és sebésznek szándékozott eladni.

146 Buda városa megint az elővételi jog alapján próbálkozott a fürdő megszerzésével, amely szerinte eredetileg is a város tulajdonába tartozott s attól nem jogos úton fosztották meg. Megtagadta tehát a Pfeffershovenné és Aigner között kötött adásvételi szerződés tanácsi jóváhagyását, s ehhez ürügyül felhasználta azt is, hogy a tábornoknéval épp ekkor a férjétől megvett rét miatt összekülönbözött. Pfeffershoven tábornok ugyanis az általa mint várparancsnok által elfoglalt rétet a városnak 500 Ft-ért eladta. Regal várparancsnok azonban ezt a rétet, amelyet szerinte a mindenkori várparancsnok használatára jelöltek ki, a budaiaktól erőszakosan visszavette. A városi tanács, mivel a jogtalanul eladott rét miatt kárt szenvedett, megtagadta a kb. 12 000 Ft-ot kitevő Pfeffershoven-féle adósságok kamatainak fizetését és a fürdő adásvételi szerződésének jóváhagyását.

147 Az ügy megint végigjárta a bécsi kamarát, a magyar kancelláriát. Pfeffershovenné közben nem mulasztotta el, hogy Buda városát — melynek férje szerinte annyi jót tett — csúf hálátlansággal vádolja meg. A tőkék felmondásával, perrel fenyegetődzött, a moratórium feloldásával. Az ügyet 1718-ban kancelláriai rendelettel zárták le, amelyben Buda városát kötelezték a tőkék törlesztésére, a kamatok fizetésére, megengedték, hogy a rétek miatt 300 Ft (?) követelését az adósságból levonja. Biztosították ugyancsak a fürdőre a városnak a földesúri joghatóságából származó elővételi jogát.

148 Buda tehát megvehette volna a régi kórházfürdőt is, ezt azonban súlyos adósságai miatt nem tudta megtenni. Pfeffershovenné ugyanis, akinek férje kb. 12 000 Ft-ot hitelezett a városnak, nem volt hajlandó a fürdőt a városnak eladni. A tábornokné vélekedését találóan jellemzi megbízottjának, Stettner budai hadipénztári igazgatónak a kijelentése : minek akar Buda fürdőt vásárolni, ha annyi tartozása van.

149 Nem is került ez a fürdő sohasem a város kezébe. Buda nem tudta tovább a fürdő értékesítését megakadályozni, azt Aigner Lénárt, a fürdő akkori bérlője, 1718ban 5000 Ft-ért valóban megvásárolta a tábornoknétól, s ezzel a kórházfürdő ügye tulajdonképp Buda teljes kudarcával záródott le.

150 A kórházfürdő visszaváltásának ügye tehát Buda részéről nem sikerült. A többi fürdő, vagyis a mai Császár- és a Rácfürdő esetében a város ennyire sem tudta megingatni az akkori birtokosok tulajdonjogát. A RácfürdŐt 1696 óta Pergassi kapitány és örökösei birtokolták. A Csá_ 07 7 Tanulmányok Budapest múltjából