Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)
Nagy István: Buda város gazdálkodása és adósságai a XVIII. század első felében = Der Haushalt und die Schulden der Stadt Buda in der ersten Hälfte des 18. Jahrhunderts 51-131
lantol 4000, Arbay János váci préposttól 1200, Billard Ferenc főhadbiztostól 2000 Ft kölcsönt vett fel. A kötelezvények alapján úgy látszik, hogy Buda túllépte a 14000 Ft-os határt. A város adósságkötelezvényeinek iratcsomója az 1732. esztendőn túl nem tartalmaz újabb darabokat, 13 * a további adósságcsinálásnak erélyes felsőbb hatósági beavatkozás, az egész városi igazgatásnak és gazdálkodásnak szigorú vizsgálata, s a budai tanács ezzel kapcsolatos bukása vetettek véget. Az 1723-tól 1732-ig felvett kölcsönök a város adósságait hatalmas mértékben megduzzasztották. Erre az 1734. évi, Buda város gazdálkodási és igazgatási viszonyait megvizsgáló kamarai bizottság működése során derült fény. E vizsgálat kimutatta, hogy Buda város adósságai 1734-ben összesen 99 684 Ft 48 kr-t tettek ki, 139 amely abban az időben nagy összeg volt, a város évi jövedelmének több mint háromszorosa. Az 1711-től 1732-ig kb. 20 000 Ft-ról kb. 100 000 Ft-ra növekedő adósság élesen rávilágít Buda városi gazdálkodásának válságára. Más kép tárul tehát elénk, mint amilyet a városi számadáskönyvek átvizsgálása nyomán az előbbiekben a városi háztartásról nyertünk. A városi jövedelmek emelkedése, amely a szatmári béke után Budán valóban tapasztalható volt, 1711-től 1732-ig legfeljebb 50%-osnak vehető, ezzel szemben a városi adósságok az 1711. évinek kb. négyszeresére növekedtek. A magyarországi városok ebben az időben a súlyos adóterhek miatt általában el voltak adósodva, de Buda adósságai ezek mellett szinte példa nélkül állnak. Az adósságok nemcsak a város fejlődését akasztották meg, hanem Buda szabad királyi városi létét is veszélyeztették. Valóban Buda városi élete súlyos válságot élt át az 1730-as években, mindent meg kellett tenni azért, hogy a város fejlődése normális útra terelődjék. Ezzel magyarázhatók a példátlanul szigorú felsőbb hatósági vizsgálatok is. Buda 1732 után már nem vett fel komolyabb összegű kölcsönöket, s hozzákezdett a nagy adósságteher törlesztéséhez. A törlesztés terén nem sokat érhettek el, mert a város jövedelmeiből csak a kamatok fizetése volt lehetséges, ezek pedig kb. 6000 Ft-ot tettek ki évente. A város adósságai körül 1740-ig annyiban tapasztalható javulás, hogy valóban sikerült leállítani a város további, most már végzetessé válható eladósodását. Buda adósságairól csak 1743-ból, amikor már új magisztrátus vezette a város igazgatását, van kimerítően pontos jegyzékünk. E jegyzék szerint Buda adósságai 1741-ben 101 843 Ft 4 kr-t, 1743-ban pedig 100 505 Ft 44 kr-t tettek ki. A hitelezők között 1743-ban a következők szerepeltek a legnagyobb összegekkel : a veszprémi káptalan 8000, a váci káptalan 12 600, Berkes váci prépost 3000, a pesti pálosok 10 000, Trameshaussen százados 5000, Batthyány grófnő 5000, a nagyváradi káptalan 6000 Ft-tal. Ezekkel együtt Buda összesen 47 hitelezőnek tartozott kisebbnagyobb összegekkel, a hitelezők között voltak a városi árva-, szegényházi és a plébániai alapok pénztárai is. 140 94
