Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Nagy István: Buda város gazdálkodása és adósságai a XVIII. század első felében = Der Haushalt und die Schulden der Stadt Buda in der ersten Hälfte des 18. Jahrhunderts 51-131

Mindezek a körülmények, ha nem is teljes részletességgel, fényt vetnek Buda város eladósodására, az adósságok összegére, a kölcsönökkel kapcsolatos manipulációk szövevényeire is. Említettük azt, hogy Buda városának a Rákóczi-szabadságharc végén kb. 16 000 Ft adóssága volt. Az adósságok összegét azonban, tekintettel arra, hogy a főkamarási számadáskönyvek minden kölcsönről sem akkor, sem később pontos felvilágosítást nem nyújtottak, tulajdonképp ennél nagyobb összegre becsülhetjük. Legalábbis ennél magasabb összegre következtethetünk a polgárság 1711. évi panaszbeadványából, az ezzel kapcsolatos kamarai felterjesztésből és az 1712. évi királyi biztosi vizsgálat irataiból. Ezekből az tűnik ki, hogy a városi tanács a kb. évi 20 000 Ft-ra rúgó jövedelmek ellenére ez ideig kb. 80 000 Ft-nyi kölcsönt vett fel, s a városnak ennek következtében 1711-ben már kb. 20 000 Ft-nyi adóssága volt. Mindezeket az adósságokat a városi tanács a polgárság tudta és beleegyezése nélkül halmozta fel. Épp ezért a polgárság a tanácshoz benyújtott pontjaiban többek között azt a követelését is előadta, hogy a számadásokat a tanács évenkint pontosan készíttesse el, városi kiadás polgármesteri aláírás és a tanácsülési jegyzőkönyvbe való bevezetés nélkül meg ne történhessék, továbbá a felvett tőkéket, a hátralékokat a tanács a polgársággal mindig közölje.

125 Zennegg Kristóf György királyi biztos szintén szóvátette az adósságokat. A városi tanácsnak azt az állítását, hogy a város a súlyos porció, a beszállásolás, egyéb terhek és az elemi csapások miatt adósodott el, azzal a nevezetes mondással utasította vissza, hogy a várost nem a császár tette szegénnyé, hanem a város urai. („Der Kayser habe die Statt nicht armb gemacht, habe Herr von Zennegg gemeldet, sondern Eure Herren haben sie armb gemacht.") Zennegget a tanácsnak főleg ama érvelései dühítették fel, amelyekkel a városra kivetett adók kifizetésének lehetetlenségét próbálták bebizonyítani. Ezzel kapcsolatban 1712. május 9-én a magisztrátushoz fenyegető hangú rendeletet intézett, ebben szigorúan meghagyta, hogy a városra kivetett országgyűlési taksa első részlete fejében a város — most már a harmadik felszólításra — 2000 Ft-ot egy napon belül fizessen ki, különben az executiót nem a már „kiszipolyozott polgárságra", hanem a „nemes, okos és előrelátó" tanácsra fogja kiküldeni addig, míg ki nem derül, hová adták ki a város jövedelmeit, a behajtott adókat és a felvett kölcsönöket?

126 Mindezek az adatok nemcsak arra mutatnak rá, hogy Buda súlyos adósságokba keveredett, hanem arra is, hogy fizetési kötelezettségeinek eme kölcsönök ellenére sem tudott eleget tenni. A városi háztartást ettől kezdve állandóan elmerüléssel fenyegető hajóval hasonlíthatjuk össze, amelyet csak újabb és újabb kölcsönökkel lehet felszínen tartani. Az adókat sürgető rendeleteken kívül a hitelezők is szorongatják a várost. E ek kielégítésével, a kamatokkal ugyanannyi baja van, mint az adókkal. Albrecht János György császári kapitány 1000 Ft-ot kölcsönzött Budának, s ennek visszafizetését kéri 1711. december 26-án. A város a törlesztést 1712 szüretjére igéri. ígérete ellenére adósságát erre az időpontra nem tudja visszafizetni. Albrecht és Albrechtné Bécsből küldöz91